Az irodalom nem engedhet a tudományosság kísértésének, a manapság istenített „haladás” szó nem érintheti az irodalmat.
2010. február 26. 12:42
p
0
0
5
Mentés
„Kérem, bocsássák meg, hogy ódivatú nyelven szólok, amely nem méltó az értelem századához. Az irodalom nem engedhet a tudományosság kísértésének. Saját törvényei, saját tudománya irányítja, a lélek más rétegeit mozdítja meg. Ez az én mentségem, ugyanakkor mélységes meggyőződésem is. A manapság istenített »haladás« szó nem érintheti az irodalmat. Igen nagyra tartom a tudomány embereit, de nem tudom, mivel gazdagítják az ember lelkiségét. Abban sem vagyok biztos, hogy a Jupiterről ideszállított vulkáni por el tudja-e csitítani metafizikai nyugtalanságomat. Közkeletű vélekedés szerint elődeink, akik a tudás, a hit és a tartós társadalmi rend szilárd alapzatán nyugvó világban éltek, boldogabbak voltak nálunk, és elnyerték a számunkra elérhetetlen lelki egyensúlyt és belső harmóniát.
A régi idők dicsőítői számolatlanul ontják a tanulságos példákat. Cicero például elmondja, hogyan járt álmában a mennyekben egy fiatal római tribunus, Scipio. A hely semmiben sem hasonlított a Paradicsomra. Olyan volt, mint a birodalom fővárosának mása, ahol az állam érdemes és becses férfiúinak szellemei laknak. Nyomatékosan, szigorú komolysággal kötelezték Scipiót, hogy fáradhatatlanul munkálkodjék a haza érdekében, őrködjék a törvényei fölött, és mindig legyen kész az életét adni a köztársaságért. A másvilág így nyújtott segítő kezet a földi világnak. William Wordsworth, a költő leírja, hogyan készül aludni Sir Isaac Newton, hogyan nézi nyugodtan, a párna perspektívájából a kijelölt pályáján keringő Holdat és a csillagokat. A betegeskedő Kant mindennapos sétája során a torma illatát és a harmonikus világmindenség aromáját szívja magába.
Üres és meddő foglalatosság azon gondolkodni, hogy boldogabbak voltak-e nálunk elődeink attól, hogy egyszerű és érthető világmindenség vette őket körül. Éppúgy, mint a galaxisok távolodása – a mi szempontunkból teljességgel érdektelen. A mi oldalunkon az irodalom és annak egyetlen témája, az egyetlen vadászható állat – az ember áll. Évezredek óta követi a nyomát. Névtelen embertömegből választja ki azt az alakot, amelynek testet és lelket, arcot, jellemet, sorsot és már-már halhatatlanságot ad. Nemegyszer születésétől a haláláig követi nyomon földi sorsát – a két sötétség közötti villanást. Szem előtt tartja, hogy megismételhetetlen egyéniség, személyiség, vagyis nem teljesen azonos a fűfélékkel. Erényeit, hibáit, álmait és vétkeit vizsgálja. Sokszor megbocsátó, néha zord, mintha egyszer vallomást kéne tennie a Legfelsőbb Ítélőszék előtt. Földhözragadt, de szívesen átadja magát az ábrándoknak is. Tudja, mit jelent a magány. Tudja, mit jelent a testvériség. Királyi, egyeduralkodói módon bánik az idővel.”
A volt EP-képviselő szerint az elmúlt mintegy száz évben a külső erők megtalálták azokat az ágenseket, akik belül tudtak zavart kelteni vagy idegen érdekeket megjeleníteni.
Ódákat zeng a helyi sajtó a PAOK csütörtöki teljesítményéről a labdarúgó Európa-ligában, miközben a görög csapat román edzője az 5–0-s győzelem ellenére is a Ferencvárost méltatta.
Több mint 10 százalékkal nőtt az egyéb építmények építése havi alapon, ami főleg a költségvetési szférához köthető, ám a cégek óvatosak. A jövőbeli fellendüléshez a gazdasági kilátások javulása szükséges, ami az egész ágazat lendületét visszahozhatja – véli a Makronóm Intézet elemzője.
p
0
0
0
Hírlevél-feliratkozás
Ne maradjon le a Mandiner cikkeiről, iratkozzon fel hírlevelünkre! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és elküldjük Önnek a nap legfontosabb híreit.
Összesen 5 komment
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Arivistus
2010. február 26. 17:34
Hát kérem, aki ezt leírta annak személyiségéből a logikus-racionális rész teljes egészében hiányzik.
