„Minden megfogható, tárgyszerű ígéret magában hordaná azt a rizikót, hogy már most vitatható, később pedig számon kérhető volna. Ez a megállapítás azonban csak arra felel, miért marad meg Orbán az üres szólamok szintjén, de nem magyarázat a hívek lehangoló igénytelenségére. Pedig az »évértékelő« egész koncepciójának és szellemiségének, metódusának és hangvételének világos lényege: a hitelvűség. A Millenáris valójában tehát egy vallási celebrációnak ad teret, ahol nem várják el a főpaptól, hogy bizonyítsa az ő istenének létezését. Aki ezt a retorikát hallgatja, az hinni akar – vagy úgy tesz, mint ha hinne. Orbán mondandója arra a fundamentális meggyőződésre apellál, hogy »mi, jobboldaliak« vagyunk hivatottak berendezni ezt a világot: a »mi országunkat«. És ettől kezdve mellőzhető a modus vivendi – elég, ha olyanokat hallunk, hogy »a magyar kishitűséget fel kell váltania a magyar nagyszerűségnek«, mert »nem vagyunk kicsi és nyitott ország«, elég volt »az alkalmazkodás mítoszából«, mikor „új horizont« nyílik meg előttünk, és biztos iránytűnk »az anyatejjel magunkba szívott józan ész«.
Akiknek ezek az inkább kínos, mintsem elmés alapvetések elegendőek, azok persze arról is mély meggyőződéssel bírnak, hogy a »romokban heverő országot«, amelyet »a szocialisták térdre rogyasztottak«, ahol a »hatalmon lévők azt hiszik, hogy a törvények fölé helyezhetik magukat«, szóval, hogy ezt az országot »újjá kell építeni«. Akik Orbántól azt várják, hogy mindentől »megvédjen«, avagy »megmentsen« bennünket, azok értelemszerűen azt is elhiszik neki, hogy itt minden összeomlott. Noha ők is utaznak a megépült autópályákon és hidakon, az ő gyerekeik is járnak felújított iskolákba; a hatalmon lévők pedig, mint épp mostanában látjuk, a legkevésbé sem akadályozzák a rendőrséget és az ügyészséget abban, hogy azok meglehetős médiavisszhang mellett felderítsék a korrupciós ügyeket. De ez a nemzeti katasztrófa víziójával kábított tábor, Orbán megfogalmazásában: »a csalódott és dühös ország«, már a jobboldal nyolc évvel ezelőtti választási veresége óta mindent megtesz csalódásában és dühében, hogy komolyan veszélyeztesse mindazt – például a közrendet –, amit most »helyreállítana«.”