Nyerhet-e a Jobbik egyéni mandátumot?

„Kétségtelen, hogy az EP-választás eredménye bizonyos tekintetben orientáló jellegű lehet, s az sem vitás, hogy a Jobbik politikusai számtalan helyen érhetnek el a radikális jobboldaltól korábban soha nem látott, meglepőnek tűnő eredményt (2002-ben a MIÉP-nek és 2006-ban a MIÉP-Jobbiknak például nem akadt tíz százaléknál többet kapott indulója). Legalább két ok miatt mégis vitatom a lap állítását: egyrészt az EP-választás megtévesztő jellege, másrészt a választási rendszer speciális szabályai miatt.

Az előbbiről már többször írtam: az alacsony(abb) részvétel és a tavalyi voksolás csekély (eltérő) tétje miatt az akkori eredmények csak komoly fenntartással fordíthatók át a mostani választásra. A másik ok még fajsúlyosabb: egy egyéni mandátum megnyeréséhez a magyar választási rendszerben nem elegendő az éppen győzelem, azaz a relatív többség. Mint ismeretes, az első fordulóban csak akkor dől el a mandátum sorsa, ha ötven százalék feletti sikert arat valamelyik jelölt, míg a második fordulóban elég ugyan a relatív többség, de ekkor már nem a teljes mezőny, hanem főszabályként csak az első forduló első három – visszalépés esetén: első két – jelöltje áll rajthoz. A Jobbik egyéni mandátumszerzéséhez tehát vagy az kellene, hogy az első fordulóban ötven százalék feletti eredményt érjenek el jelöltjei, vagy az, hogy a második fordulóban képesek legyenek a kieső jelöltek szavazóit is megszólítva nyerni. Lehet, hogy tévedek, de szerintem a párt jellege 2010-ben egyiket sem teszi lehetővé: egyrészt nehéz elképzelni olyan teljes körzetet (azaz nem egy-egy települést), ahol ötven százalék feletti szavazatarányt érhet el a Jobbik jelöltje, másrészt a párt nem nagyon számíthat az esetleges második körben a kiesett pártok (MDF, MSZP, LMP, SZDSZ?) szavazóira.”