„Amúgy is sok ellenfele van a Fidesznek. A fásultság, a közöny, a terjedő politikaellenes hangulat – „úgysem változik semmi” – vagy az a gondolat: ezt már megnyerte a Fidesz, lehet másnak is adni a voksunkat. Hiszen vannak új, szimpatikus vagy éppen a teljes megtisztulást hirdető erők is a politikai piacon. Csak éppen tapasztalat híján azt nem tudni, hogy kiélezett helyzetben ezek hová is állnak majd. A jobboldali közönség jó része biztosan arra számít például, hogy a Jobbik a parlamentben segíteni fogja a Fideszt, ám ez aligha lesz így: a sikeres jobbközép kormányzás a párt létjogosultságát kérdőjelezi meg. Ezért a radikálisok – már most látható – kíméletlen ellenzéki szerepre készülnek, és nem feltétlenül azért, mert rosszindulatúak, hanem mert ez az eminens érdekük.
Sokan úgy gondolják a jobboldalon, hogy a Fidesz győzelme akkor ér valamit, ha kétharmados. Márpedig, bármit mutatnak a felmérések, alkotmányozó többséget elérni iszonyúan nehéz. Mégis, ki gondolja komolyan, hogy az MSZP-nek esélye sincs a 176 egyéni helyből tucatnyit megszerezni, az úgynevezett SZDSZ helyébe álló, Bokros Lajos-féle MDF-nek bekerülni a Házba? Pedig ha csak ezek sikerülnek nekik, szinte biztosan lőttek a kétharmadnak. Egy erős Jobbik és egy viszonylag jól teljesítő MSZP mellett még a polgári kormány stabil, egyszerű többsége is veszélybe kerülhet. És vajon a szocialisták kezében biztosan nincsenek már aduk, tényleg megadóan leszegett fejjel menetelnek majd a megsemmisítő vereség felé? Az utóbbi két választás tapasztalata, hogy kampány idején a baloldal erősödik.”
Szerető Szabolcs: Ébresztő! (Magyar Nemzet)