„Magyarországon sok különös divat van. Illik rosszul érezni magunkat, illik panaszkodni, illik mindig csak másokat hibáztatni mindenért, és mostanában illik gyalázkodni, mindenért a komcsikat és a nácikat okolni, és illik megvetni a politikusokat. A rohadt politikusokat, akik egyszemélyben – na jó, még a szemét vállalkozók, a zsidók, a melegek, a multik, a bankárok is – felelősek minden bajunkért. Ők rontanak el mindent: korruptak (ez sokszor még igaz is), kizsákmányolják a szegény népet, másokat szolgálnak – ha ők és pártjaik nem lennének, minden rendben lenne.
Azt az apróságot most figyelmen kívül hagyva, hogy ez még soha senkinek nem sikerült – persze, ettől nekünk, zseniális magyaroknak még sikerülhet – látnunk kell, persze, hogy a politikusok elűzését szorgalmazók jó része, mint például a Jobbik, természetesen nem a politikusokat általában akarja elűzni, csak azokat, akik velük nem értenek egyet – de azt mind. MSZP-st, FIDESZ-est, SZDSZ-est (na, ezt már sikerült, éspedig az SZDSZ-nek magának), MDF-est – csak éppen azokat nem, akik ezt követelik. Pedig azok is politikusok – természetesen, hiszen egy modern állam nem létezik politika, politika pedig nem létezik politikusok nélkül.”