Többen úgy vélik, Orbán a francia köztársasági elnökéhez hasonló szupererős pozícióba ül tavasszal. Közjogi értelemben biztosan túlzó az állítás: a francia államfő a parlamentáris rendszerekben megszokottal szemben nem felelős hazája országgyűlésének, nem lehet bizalmatlansági indítvánnyal leváltani (miközben ő sok esetben vétójoggal élhet a parlament döntéseivel szemben).
A „túláradóan prezidenciális” hatalomgyakorlás gátja, hogy a magyar rendszerben számos ellenhatalom korlátozza és/vagy ellenőrzi a kormányt, illetve működik tőle független vagy részben önálló entitásként. (...) Persze, a Fidesz esetleges kétharmados győzelme alkotmányozó jogkörrel ruházná fel a pártot, pontosabban annak frakcióját, és onnantól tényleg sok minden a kormányfői habituson múlna. Egyebek mellett az is, milyen tartalommal tölti (tölteti) újra a kétharmados törvényeket. Amúgy akár csökkentheti is azok számát, bár abszolút többséggel annak nem lenne sok értelme, hiszen csak a rákövetkező kormány mozgásterét növelné, a sajátjáét nem.
Sokan attól tartanak, hogy kétharmaddal a háta mögött Orbán felrúgná az 1990 óta működő közjogi rendszert, és amolyan félelnöki rendszert kreálna, amelyben természetesen ő lenne a köztársasági elnök, a jelenleginél szélesebb jogkörrel, például nagyobb vétójoggal. A törvényeket persze ez esetben sem ő hozná, hanem az Országgyűlés, vagyis gyakorlatilag a Fidesz-frakció, így ez a politikai akció nem növelné a hatalmát a 2010–2014 közötti időszakra.”
Nagy József: Szuperhatalom Orbánnak? (NOL)