„Ja, hogy konkrétan mit is hirdetett a megfeszített? Ó, hát végül is csupa helyeselhető ezt-azt. Részletkérdés. Elolvastam minden, ebben a ciklusban publikált kilábalási receptet. Sohasem Gyurcsány elképzeléseinek iránya volt kétséges, hanem a mérték. Mármint hogy túl puha, túl bársonyos, és folyton, önkéntelenül, reflexből szétteríti a költségeket. Bajnai sem attól sikeresebb, hogy másfele megy, hanem hogy gyorsabban.
De mindig, mindenkinek egyszerűbb volt mindenestül gyűlölni a hazug miniszterelnököt, mint elismerni, hogy bárha egy ocsmány dög ő, speciel a vizitdíj, a tandíj, a nyugdíjemelés befékezése, általában az állami költekezés visszafogása és a szolgáltatások privatizációja nem eredendően rossz ötlet. Győzött ugyanaz a játékszenvedély, amely őt ragadta magával első ciklusában: le kell nyomni a gonoszt, és a cél szentesíti az eszközt.
Előbb elpocsékolt másfél évet ő, aztán az egymás közötti faszkodással elvesztegettünk hármat ellene. De legalább legyőztük, sok lúd a disznót. Állatfarm népe büszke lehet magára, csináltunk valami nagyot. Jöhet a következő, a kereszt készen áll.”
Tóta W. Árpád: Kései sirató (Index)