Meddig leszünk? Ez még nem látható

2009. július 06. 11:32

Furcsa élet ez itt, és nekem különösen cifrán alakult. Mint tudod, Hruscsovot, Fidel Castrót, Mehmed Shehut és engem hangsúlyozottan barátságtalanul kezelnek az itteni hatóságok.

2009. július 06. 11:32

New-York, 1960. okt. 1-én

 

Kedves Máriám!

 

Egészséges vagyok, és kívánom levelem Téged is jó egészségben találjon. Futár megy haza, élek az alkalommal, hogy írhatok neked. Egy levelezőlapot már küldtem, nem tudom, megkaptad-e már?

Mindenekelőtt köszönöm a levelet és süteményt, amit Kolozs Mártával küldtél. Mire megérkeztem, már itt volt és ezzel fogadtak. Mondhatom, hogy különösen jól­esett figyelmességed és kedvességed.

Mit írjak az itteni életről? Furcsa élet ez itt, és nekem különösen cifrán alakult. Mint tudod, Hruscsovot, Fidel Castrót, Mehmed Shehut és engem hangsúlyozottan barátságtalanul kezelnek az itteni hatóságok. Ez az ismert területi korlátozáson kívül azt jelenti, hogy elképesztő rendőri kísérettel közlekedek, bárhová is megyek. Bár eddig ez a kíséret a maga módján korrekt, mégis olyan, hogy gyakorlatilag lehetetlen számomra, akár a várost megnézni, akár az itteni élettel közelebbről megismerkedni. Egy múlt vasárnapi sétán (gépkocsizáson) kívül a városban, azonkívül, hogy az ENSZ-ülésekre és fogadásokra járok, még nem voltam. (Nincs is szándékomban menni.) A többit elképzelheted. Olyan, mintha a 15-év előtti múltba rándultam volna ki. (vagy 56 – novemberébe!)

Az ENSZ üléseken a helyzet fordított. Bár ez is egy polgári többséggel rendelkező parlamentre emlékeztet leginkább, ott mégis olyan a helyzet, hogy úgy Hruscsov elvtársat, mint engem (és nyilván a többieket is) naponta néhányszor megkérdeznek, meddig szándékozunk maradni? Nyilván nem bánnák, ha már a hátunkat látnák. Itt éles politikai harc folyik, annak minden kísérőjelenségével, amelyben az igazság a mi oldalunkon van és ők védekeznek. Mi mindnyájan jó harci hangulatban vagyunk, és képviseljük ügyünk igazát.

A magyar ENSZ-misszió dolgozói, a velük jött kíséret emberei mindent megtesznek, hogy küldöttségünk számára a munkafeltételeket és az életkörülményeket biztosítsák. Odaadók, figyelmesek, kedvesek. Igen jó magyar konyhán élünk. Semmire nincs szükségem.

A klubtagokat, kollégáidat, Vilmát üdvözlöm. Pistáéknak és a kis Julikának éppen ma írtam egy-egy lapot.

Meddig leszünk? Ez még nem látható. Őket azzal fenyegetjük, hogy újévig.

Vigyázz az egészségedre.

Nagy szeretettel és sokszor csókollak: János

Kádár János levele feleségéhez, New Yorkból, 1960-ban.

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!