Budapestnek újra választania kell: egymilliárd forint és a 20 milliós barátkozópad sorsa a tét
Már a Fővárosi Önkormányzat új ciklusának első közgyűlésén is szóba került a közösségi költségvetés sikertelensége.
Látható, hogy a bringás kikényszerül az autók közé, ami nem tragédia, csak ne nevezzük ezt a megoldást szupernek.
„Volt anno – most már mondhatom – egy többek által elb…-nak nevezett megoldás az Andrássy úton, ami úgy nézett ki, hogy: járda–bringa út–parkoló autó–úttest. Voltak vele gondok. Ha a bringás és a kiszálló utas egyaránt figyelmetlen volt, akkor súlyos sérülést szenvedhetett a kerékpáros. Ha a gyalogos figyelmetlen volt és úgy lépett le a járdáról, hogy jobbra nézett és nem balra, akkor elüthették – megjegyzem, ez autóval is megtörténhetett, súlyosabb sérülésekkel. Állítólag gond volt még a jobbra kanyarodó autók számára is, hogy hátranézés hiányában könnyen elüthette a gyanútlan bringást. Az autóajtó nyitása nem feltétlen okozhatott gondot, mert akárhányszor mentem ezen az úton és nyitottak ajtót, nem kerültem veszélybe, mert kellő távolságot tartottam a nyíló ajtótól. Ugyanígy, ha valaki figyelmesen kerekezik, láthatja a lelépő gyalogost. Nem láthatatlan emberekről van szó. A jobbra kanyarodás pedig nemcsak az Andrássy úton gebaszos.
A fentiekből látható, hogy nekem semmi különösebb gondom nem volt ezzel a változattal.
Nos, nézzük az új megoldást.
Most a következőképpen néz ki: járda–parkoló autó–bringaút–úttest. Pozitívumnak mondják, hogy ez beleillik a közlekedés ma elfogadott normális rendjébe. Lássuk csak! Valóban, párhuzamosan egymás mellett futnak a sávok, az autós látja a bringást, ha kanyarodni akar, illetve a sávon keresztül sorol át a kanyarodó sávba. És akkor itt elkezdődnek a gondok. (Nem mondom, a fegyelmezetlenség persze nagy úr!) Ha kettőnél több autó akar kanyarodni, de várakoznia kell, óhatatlanul megáll a bringasávon. A bringás kénytelen kikerülni. De menjünk csak tovább. Nem feltétlen parkolnak be az autók (buszok) a parkolóhelyre.
Látható, hogy a bringás kikényszerül az autók közé, ami nem tragédia, csak ne nevezzük ezt a megoldást szupernek.”