Újudvar: a falu, ahol castinggal keresnek polgármestert

Ilyen hamar megérkeztünk? – kérdezi tőlem fotósunk, miután tíz perc utazás után leszállunk a Mosonmagyaróvártól Jánossomorjáig közlekedő helyközi járatról Újudvaron. Mosonmagyaróvár egyik településrészén járunk: 3,4 kilométer távolságra vagyunk a nagy testvértől, akitől az újudvariak el akarnak szakadni. Gyakorlatilag a semmi közepére érkeztünk, a hóval borított repce- és napraforgóföldek alkotta tájat pár családi ház füstölgő kéménye, a forgalmas 86-os út és néhány gyár zavarja csak meg. Ez Újudvar.

Az újudvariak most először próbálnak meg saját lábra állni. Az ötszáz fős falu a rendszerváltás előtt a Lajta-Hansági Állami Gazdaság majorja volt. A területet a gazdaság gondozta: játszóteret épített és karbantartotta az utcákat. A rendszerváltáskor a társaság átalakult, Újudvar pedig Mosonmagyaróvár része lett. Az elmúlt húsz évben sorra épültek a 86-os út mellé az ipari létesítmények. Érthető módon: ha valaki Ausztriába, Szlovákiába és belföldre is akar szállítani, az ennél jobb környéket nem talál. Pozsony és Győr autóval fél órányira van, Sopron és Bécs egy óra, Budapest jó másfél.

Járda híján az út melletti árokban

közelítjük meg az ipari létesítményeket. A települést ugyanis kettévágja a 86-os út: az egyik felén lakóházak, másik felén pedig különböző üzemek találhatóak. Zebra sehol: Újudvar belterülete az ároktól kezdődik csak, ott ki is van rakva a tábla. „Többször kértük, hogy tegyenek ki a 86-os útra is egy Mosonmagyaróvár táblát Újudvar településrész elejére és végére, hogy az út is belterület legyen. Ezt a mosonmagyaróvári önkormányzat a mai napig nem tudta megtenni. Pont ezért nem lehet minket megtalálni GPS-en sem” – panaszkodik az egyik újudvari telephelyű cég vezetője. Vállalkozásának forgalma évi ötmilliárd forint, a faluban többen is mondták, tőle származik az elszakadás ötlete. Névtelenül nyilatkozik: azt mondja, a környékbeliek úgyis felismerik majd, ki ő, és neki annyi ember figyelme éppen elég.

„Semmilyen fejlesztés nem történt Újudvaron az elmúlt hat-nyolc évben. Ezért az újudvariak az ipari üzemek vezetőivel együtt úgy gondolták, célszerű önálló településként működni. Egyértelmű az érv: azért, hogy az itt megtermelt adók itt kerüljenek felhasználására” – mondja cégvezető forrásunk. Rögtön összehívták a falugyűlést, ahol megalakították az elszakadást előkészítő bizottságot. „Az első ilyen megbeszélésen nagyon sokan voltak, talán nem is láttam ennyi embert egy helyen Újudvaron” – mondja egy helyi fiatal. Az ötlet pozitív visszhangra talált a faluban. A 2009. április 5-i véleménynyilvánító népszavazáson az újudvariak több, mint 80%-a szavazott a leválás mellett. Sólyom László ezért decemberben úgy döntött: Újudvar Mosonudvar néven önálló település lesz az őszi önkormányzati választásokat követően.

De ez nem megy ilyen

egyszerűen. 2011. január 1-jétől a leendő Mosonudvar és Mosonmagyaróvár elöljárói tárgyalások sorozatán fognak osztozkodni az eddig közös vagyonon. Ha hat hónap elteltével sem tudnak megegyezni, a bíróságon folytatják majd a vitát. Nagyjából 60 millió forint sorsa a tét: ennyi pénzt fizetnek az Újudvar területén lévő cégek a város kasszájába helyi iparűzési adó címén. A város pedig azt szeretné, ha a lehető legtöbb ipari létesítmény le lenne választva a kistelepülésről, iparűzési adójának nem elhanyagolható része jön ugyanis innen.

„Újudvar még a legelején elkövetett egy taktikai hibát: két másik településrészt ugyanis nem kérdezett meg, hogy hozzájuk csatlakozva szintén elszakadnának-e tőlünk. Így pedig idegen település fog beékelődni Mosonmagyaróvár területi integritásába, ami több komoly problémát is felvet” – nyilatkozta a Mandinernek Nagy István, a város alpolgármestere. „Mosonmagyaróvár erőteljesen képviselni fogja jól felfogott érdekeit” – üzente az újudvariaknak a sajtón keresztül Szabó Miklós, Mosonmagyaróvár polgármestere.

Kérdés azonban, van-e olyan falubéli, aki a fentiek alapján elvállalná a kistelepülés vezetését. Ezt a kérdést megválaszolni nem tudjuk, de szerencsére nem is kell. A mosonudvariak elszakadást előkészítő bizottsága ugyanis

újsághirdetésben keres polgármestert

a falu élére. Már több mint tízen jelentkeztek: van köztük fiatal vendéglátós, 68 éves projektmenedzser, több szakmát megjárt szerződéskötő. A terv az, hogy a jelölteket megismertetik a lakossággal, akik majd kiválasztják, ki lesz az, akinek szembe kell néznie a nagy testvérrel.

„Magyarországon a közigazgatás úgy működik, hogy pár pártpolitikus kitalálja: párttámogatással polgármester szeretne lenni. Kap kopogtatócédulákat és ha szerencséje van, megnyeri a választást. És általában az a pártpolitikus nyeri meg a választást, aki az adott időszakban népszerű párthoz tartozik. Na, mi ezt nem akarjuk. Mi szakmai alapon akarunk polgármestert keresni. Ezen sokan fanyalognak, egy dolgot a fanyalgók azonban rendszeresen elfelejtenek: ez a település most indul. Teljesen a nulláról kezd mindent. Ide olyan ember kell, aki a vagyonosztozkodáskor és a település elindításakor is ütőképes és tudja a dolgát” – magyarázza a különös polgármester-castingot a neve elhallgattatását kérő cégvezető.

Sokan a faluban csak most fogták fel,

mit jelent az önállósodás. Több embert is próbáltunk kérdezni erről az utcákon és a helyi kocsmában, a legtöbben erre azt mondták, ők többet senkinek nem nyilatkoznak névvel és arccal - „elég nagy kalamajka van már ebből az ügyből így is”. Az újságírók szerintük kiforgatják a szavaikat. Volt, aki arról mesélt, hogy az egyik országos napilap munkatársa arra kérte, lehetőleg minél jobban sarkítsa ki a politikai részeket. „Mára kicsit mintha alábbhagyott volna a lelkesedés, mert jönnek a pletykák, hogy az iparűzési adót az APEH valami módon elhappolja. Én ebben nem nagyon hiszek. Ekkora kockázatot említettek volna az elején, mivel az előkészítő bizottságnak is érdeke, hogy jól menjenek a dolguk, és tudtommal egyikük sem APEH-alkalmazott” – mondja a Mandinernek egy helyi fiatal.

A mosonmagyaróvári alpolgármesternek is megvan a véleménye az önállósodásról. Nagy István elmondta, volt már egyezkedés az újudvariakkal arról, hogy ha nem válnak le, cserébe az ott megtermelt iparűzési adók bizonyos százalékát évente újudvari fejlesztésekre költenék – egyezségre azonban láthatólag nem jutottak. Szerinte a leválással kevesebb pénzből gazdálkodhatna a falu, mint eddig: az egész önkormányzati infrastruktúrát ki kell építenie a kistelepülésnek, és erre pillanatok alatt elmegy a pénz. A mosonudvariak ezt sem bízzák a véletlenre: a település egy körjegyzőségbe tartozna a közeli Mosonszolnokkal, így szerintük egy csomót spórolhatnak önkormányzati kiadásokon.

Amikor egy helyi fiatalt arról kérdezek, mit kell a településen minél előbb megváltoztatni, így válaszol: „Fel kéne újítani az utakat, kettő közülük még mindig kavicsos, kéne valamit kezdeni a focipályával is, meg felújítani az ebédlőt vagy átépíteni valamivé. Aztán a közvilágítást is meg lehetne oldani rendesen, mert ami most van, az nem állapot.”

Talán most lesz erre pénz. Aztán hozzáteszi: „Én mindig azt mondom, változás nélkül nincs fejlődés.”

A fényképeket Szami készítette, a grafikát Nagy Máté.