Gennyes ország

„Az idő múlik és a lázadás elmúlik a beletörődés betonja alatt. A genny felszárad. Egy nyári eső és narancsszínű kóddal bejelentett havazás eltörli majd a mocskot. Ne lépjünk a mocsokba! Újabb var képződik a seben. Talán ellenállóbb. Örüljünk, hogy megúsztuk, okuljunk belőle, tanuljunk ebből a tapasztalatból, nehogy megismétlődjön, készüljünk fel a következő gennyre, amúgy, meg csak egészség legyen!

A legtöbb román azért hagyta el az országot, mert elege lett és már undorodik attól, hogy gennyben éljen. Az itt maradottak azzal a reménnyel áltatják magukat, hogy a var alatti genny egyszer majd eltűnik, az Isten által nekik megadatott évek alatt. Talán majd az Európai Unió, az amerikai partnereink, vagy a hazatérő románok segítenek majd nekünk megszabadulni a gennytől. Talán a következő nemzedékek, mert a kommunista gennyel teli öregek majd meghalnak és jönnek majd a fiatalok, az egészségesek és kitisztítják a gennyt. Tényleg nem láttak (szellemi) gennyt szétterjesztő fiatalokat? Talán majd Isten segít!

Persze, a nemzetközi összeesküvésről sem szabad megfeledkezni, mely fenntartja a román földön a gennyt, mert mi amúgy tiszták, becsületesek vagyunk, de nem annyira erősek, mint az ellenségek. Nincs semmi logikája a gennyben való ellenállásnak. Nincs semmilyen mentség arra a gennyre, melyben élünk. Egyetlen lehetőség van: bele kell vágnunk az élő húsba, bármi lesz.”