Az idő urai

„Beszédes tény az is, hogy az európai jobboldal támogatta, a baloldal részben nem támogatta az új biztost, mint ahogyan az is, hogy a Fidesz támogató szavazatai bizony számítottak a végelszámolásnál. Az Európai Unió jelenlegi felállása nem is eredményezhet mást, mint egy politikailag korrekt, teljesen színtelen-szagtalan bizottságot, olyan vezetővel, aki nálunk többet tud a háttéralkukról, de kevesebbet a valódi problémákról. A német belharc jele, hogy Martin Selmayr, a bizottság túl nagy hatalmú és ambíciójú főtitkára lemond, utódja pedig valószínűleg francia lesz, azaz mintha Von der Leyen »kevésbé lenne német«, mint Manfred Weber, a bukott néppárti csúcsjelölt.

De annyira azért német, hogy ugyanazt az érvrendszert használja, mint összes elődje, azaz Európa érdekeinek védelmezőjeként lép fel, nyitva hagyva azt, hogy ez konkrétan mit jelent. Ilyenkor érdemes behelyettesíteni a német szót az európai helyére, és közelebb járunk az igazsághoz. Ursula von der Leyen valószínűleg igyekszik ugyanazt a tervet megvalósítani a bizottság élén, amit korábban Jean-Claude Juncker, lavírozva a nagyhatalmak keltette viharban, tagadva a tagadhatatlant, hogy az Európai Unió nem egységes közösség, hanem nemzetállamok érdekszövetsége. Amelyben a végső szó minden esetben a németeké.

Mivel érdekekről van szó, s jogegyenlőségről, Magyarországnak egy pillanatra sem szabad beleélnie magát abba a vízióba, hogy mostantól a bizottság megváltozik, s felfigyel az aggasztó jelekre, esetleg figyelembe veszi a szavazópolgárok akaratát. Az Európai Unió nem fog demokratikusabban működni az eddiginél, ahhoz túlságosan nagy és túlságosan sok haszonnal kecsegtet. Viszont igenis kötelessége mindenkinek harcolni a saját javáért, az ország érdekeiért, amelyek így óhatatlanul Európa javát szolgálják. Igen, Ursula von der Leyennek igaza van.”