A horvát példa

„A forint piacán is aktív devizakereskedők ezekben a napokban a szokottnál is feszültebben figyelnek a monitorjaikra. Kiemelt érdeklődésük indokolt, hiszen ismét elérhető közelségbe került az a legfeljebb a spekulánsok számára üdvözítő helyzet, hogy a magyar fizető eszköz árfolyama rekordmélységekbe zuhan, vagyis egy euróért akár 330 forintot is megadhatnak majd. 

A forint tartós gyengélkedése ezúttal nem egy váratlan sokk eredménye, hanem egy olyan bizonyítványé, amelyet a piac rendre az Orbán-kormány orra alá dörgöl. Nagyjából így: »másfél évtizede írjátok a konvergenciajelentéseiteket, aminek célja az egyensúlytalanság felszámolása, az, hogy alkalmassá váljatok az európai közös pénz bevezetésére. A magyar kormány azonban az Európai Unió által nehezen tolerálható magatartást tanúsít, a közösség monetáris politikáját bírálja, ahelyett, hogy maga is a valutaközösség tagjává válna.«

Eközben Brüsszel – ezt is régen mondhattuk el – elismeri a magyar gazdaság teljesítményét. Bár a költségvetésért is felelős uniós biztos lapunknak adott interjújában szóvá tette, hogy nem független az igazságszolgáltatásunk, ami a gazdasági fejlődésnek is gátja.  Varga Mihály pedig – miközben ezt a sommás véleményt visszautasította – előadta sirámát: »Magyarország ragaszkodik ahhoz, hogy az eurozóna költségvetési eszköz forrásainak megosztásáról az unió hétéves pénzügyi keretének részeként minden EU-tagállam egyetértésével szülessen döntés.«

Magyarán, bár nem vállaljuk az euróövezettel járó kötelmeket, de a partvonalon kívülről bekiabálva előadjuk aggályunkat: nehogy már az euróövezet az új költségvetési uniós ciklusban forrásokat vonjon el tőlünk, nálunk ezeknek a pénzeknek jobb helye lenne!

Az továbbra sem merül fel a pénzügyminiszterben, hogy ideje lenne már felkészülni az euró bevezetésére, ami ráadásul felvállalt kötelességünk is. Ócska érvnek látszik, hogy nem csatlakozunk egy olyan valutaunióhoz, amely állandó változásban van, hogy arról az – időnként gazdaságstratégiai képességeit felcsillantó – Varga Mihálytól származó kijelentésről ne is beszéljünk: akinek drága az euró, az nyaraljon itthon.”