Becsapják az embereket az ellenzéki jelöltek a képtelen ígéretekkel

„Az 1897 és az első világháború közti évek politikai stílusát idéző ellenzéki magatartás köszön vissza az utóbbi időben.

Obstrukciók, tumultuózus jelenetek közintézményekben, létező és virtuális ügyek összemosása, általánosítások, gyűlölködés, a tárgyilagosság mellőzése. Most éppen Budapest a tét. Az ellenzéknek ez presztízsügy. Szubsztanciája pedig az önkontroll nélküli hatalomvágy. Még ez sem tilos, csak az a baj, ha valakik elvakultságukban már nem ismernek határt, és a szakmai ismereteket, a realitást ezzel szemben túlzottan figyelmen kívül helyezik. Abban bízva, hogy az emberek úgyis alulinformáltak és feledékenyek.

Októberben rólam fognak szavazni, nem a miniszterelnök úrról. Engem kell legyőzniük. Arról pedig nem érdemes vitába bocsátkozni, hogy Kálmán vagy Karácsony majd bemászik a karmelitába, és delejezi Orbán Viktort. Szeretnék valamit megjegyezni a folyamatban levő ellenzéki »előválasztásról«. Ami nem az én mérkőzésem, és színvonaláról már az is sokat elárul, hogy a 444.hu-n felvetették: hogyan képzelem, hogy én ezen nem indulok el? Azaz küzdjek meg azért, hogy kiállhassak saját magam ellen. Ez a ceremónia nem a választás törvényes szabályai szerint történik. A tényleges részvételi aránytól kezdve a válaszadók hovatartozásán, válaszainak komolyságán át a szavazatok számáig és megoszlásáig hitelesen semmi nem ellenőrizhető.

Hiába is bizonygatják hevesen az ellenkezőjét. Hiszen jogi kockázat sincs, mivel az egész ügy közjogi értelemben nem is minősül választásnak, így a szabályszerűségnek nincs relevanciája. Magyarán ha bármilyen svindli vagy nagyotmondás egyáltalán kiderülne, annak sem lenne semmi jogi következménye. Mind a két ellenzéki előválasztáson előfordult például az a komolyságot megkérdőjelező eset, hogy a „szavazás” kellős közepén közzétettek az egyik jelöltre nézve rendkívül előnyös, állítólagos közvélemény-kutatási eredményt. Nekem mindegy, melyik induló nyer, de ettől függetlenül az egész dolog egy választásnak álcázott marketingtevékenység. Agitpropművelet, tömegmanipuláció, a sajtóban való szakadatlan forgolódás és a szereplők átárazásának kísérlete, továbbá nyilván listakészítés a szavazókról, amit ők szavakban annyira elítélnek. Tényleges vita nem is volt a szereplők közt. Ha valóban meg akartak volna mérkőzni egymással, akkor nyilvánvalóan előkerültek volna Karácsony több mint zűrös zuglói ügyei, de ezeket például kínosan kerülték, egy árva szó nem esett róluk. Megpróbálják az országosan imamalomszerűen ismételgetett korrupciós vádjaikat a fővárosra is rávetíteni, miközben Budapesten 9 év alatt egyetlen korrupciós botrány sem volt.

A jelöltek mögötti pártok programjai nem illeszkednek egymáshoz, némelyik szervezet pedig (például a Párbeszéd) gyakorlatilag nem is létezik. Az előválasztás (népámítás) nem kevéssé szól az érintett pártok egymás közti térnyeréséről is 2022-re, és e tülekedés talán legnagyobb vesztesének az MSZP látszik, amelyet a baloldalt néhány éve szétziláló Gyurcsány Ferenc mára a megsemmisülés határára lökdösött. Röviden: ha az ellenzéknek lenne felépített, jól felkészült, beérett jelöltje, akiben erősen bízik, akkor logikus, hogy semmi szükség nem lenne előválasztásra.

Karácsony Gergely a Fővárosi Közgyűlésnek is tagja, de az öt év során a közgyűlésektől, a bizottsági jelenléttől és a munka meghatározó többségétől távol tartotta magát, 2018-ban például összesen 18 másodpercet (!) szólalt fel a jegyzőkönyvek tanúsága szerint. Első ciklusos kerületi polgármester Zuglóban, ahol teljes a káosz (parkolási botrány, közérdekű gazdálkodási adatok eldugdosása, önmaga által „piszkos alkunak” nevezett szerződés rabszolgai engedelmességgel történő aláírása, fizetésképtelenségi eljárás kezdeményezése Zugló ellen, a Pillangó park felújításának skandaluma stb.). Ami önkormányzati tapasztalatait illeti, 1994-ben tartottam ott, ahol ő most, leszámítva, hogy Óbuda akkor nem állt a csőd szélén, mint most Zugló. Karácsony a működési hiányt ma is rendszeresen összetéveszti a fejlesztési hitelekkel. Mi történt öt év alatt Zuglóban? Béremelések, néhány óvoda felújítása és egy szivárványszínű zászló a kerületi városházán.

Hány politikai formációt szervezett és vert szét már? Hány pozícióra jelentkezett be? Milyen értelmezhető teljesítmény áll mögötte?

Kálmán Olgáról sokat nem tudok. Láthatólag fogalma sincs az önkormányzati rendszer működéséről, a költségvetés szerkezetéről, még az önkormányzati törvényről sem. Legutóbbi ATV-s »vitájuk« során volt olyan szíves ígéretek formájában »elkölteni« mintegy kétezermilliárd nem létező forintot. Annyit tudunk még, hogy egy nem bántó, »napközis tanári« fizetésért egy pillanat alatt átigazolt az ATV-től a Hír TV-hez.

Főpolgármester-jelölti feltűnésének is van enyhe egzisztenciális döntés szaga, mivel alig két hónapja még hevesen érvelt ennek puszta gondolata ellen is. Majd megjelent Dobrev Klára asszony szoknyájába kapaszkodva, körülbelül avval a logikával, mintha azt közölné, annyiszor látogatta már az Operaházat, hogy semmibe nem kerül neki bármit elénekelnie egy tetszés szerinti Wagner-operából. A médiában bezárultak előtte a kapuk, és szimatolni kezdett a politikai felé, mint a vadászkutya, ha fácánt lát. Egyébként most nagyon haragszanak Puzsér Róbertre, feltehetőleg azért, mert nem blamálta magát a kedvükért ezen az előválasztáson. Én soha nem beszéltem Puzsérral, de furcsállom, hogy Gyurcsány hibátlan demokratái kétségbe vonják azt a jogát, hogy bármi eszébe juthasson azon kívül, hogy az ő érdekeiket szolgálja, és önmagában ezért szinte árulónak tartják. Ez szép demokrácia. Ugyanakkor – attól függetlenül, hogy Puzsér októberben elindul vagy sem – be kellene látni, hogy akkora dőreségeket nem mondott, mint Karácsony vagy Kálmán Olga.

A legnagyobb probléma velük az, hogy a választókat kiskorúnak nézve, esetleg (ami valószínű) nagyfokú ismerethiánnyal küszködve a lehetőségek határát messze meghaladó, ab ovo teljesíthetetlen ígéretek valóságos özönét zúdítják a gyanútlan polgárokra. Olyan ígéretek sorát, amelyeknek betartását súlyos pénzügyi korlátok és hatályos törvények is előre jól láthatóan kivihetetlenné teszik. Olyan törvények is, melyek nem kötődnek evidens módon a jelenlegi parlamenti kormánytöbbség semmilyen érdekéhez. Képzeljék el, mit szólna a mostani ellenzék, ha Gyurcsány kétharmados parlamenti többsége esetén én mondanék olyat, hogy nem érdekelnek a törvények.

Röviden szólva egyszerűen becsapják az embereket, egyszersmind bántó felkészületlenséget árulnak el. Nem hiszem, hogy bizonyításra szoruló állítás lenne például, hogy egy ellenzéki főpolgármester csettintésére nemigen fog a kétharmados parlamenti többség futószalagon törvényeket módosítani. Említek néhány példát az ellenzéki ígérgetések képtelenségeinek hosszú sorából.

– BKV-autóbuszok: 2010-ben a BKV-buszok 78 százaléka az európai kibocsátási normák szerinti legalacsonyabb, legrosszabb osztályokba (Euro IV.) tartozott. A VI. (legjobb) osztályban pedig egy buszt sem találtunk. Ma már az alacsonyabb kategóriákba csak 26 százalék tartozik. Kálmán azt ígéri, az összes (1000 darab) buszt elektromosra cseréli. Ez képtelenség. Csuklós e-busz Magyarországon nincs is. Az elektromos buszok ára – a szükséges drága infrastruktúra nélkül is – duplája az Euro VI-os dízelbuszokénak. Összességében a különbség sok tíz milliárd forint. Honnan venné ezt a pénzt a már futó projektek és egyéb fedezetlen ígéretei ismeretében, mint például a 18 éven aluliak ingyenes utaztatása, amit egyébként jogszabály is akadályoz. Ekkora rést a BKV költségvetésén nem lehet ütni. A BKV működési adóssága különben 2009–2010-ben 79 milliárd forint volt, 2018-ban pedig gyakorlatilag nulla.

– Lakások: a fővárosi önkormányzat tulajdonában összesen 1244 lakás van. Ebből 392 nyugdíjasházban. 184 a számos jogi problémával terhelt gázgyári lakótelepen, ahol, ha kéri, ráadásul csak a tulajdonosnak adható el a lakás. 188 lakás egy Kőbányai úti tömbházban van, melyekre a hajléktalanok elhelyezéséhez van szükség, jelenleg ráadásul legális erdélyi vendégmunkások lakják. A maradék 480 lakás pedig majdnem 100 százalékban lakott. Egyébként pedig önkormányzati üres lakásra törvény zárja ki adó kivetését. Mellesleg Berlinben a lakások 60 százaléka, Bécsben a 40 százaléka önkormányzati lakás, Budapesten ez az arány mindössze 4 százalék, az 1988–92 közti, kötelező kedvezményes eladási dömping következtében. Négy százalékkal pedig nem lehet piacot befolyásolni.

– Kálmán Olga évente kötelezően 100 lakás megépíttetését ígéri kerületenként. Elsősorban ilyen jogosítványa sem a főpolgármesternek, sem a fővárosi közgyűlésnek nincs. Ezenkívül egy „fapados” kétszobás lakás a kerületeknek (közös területekkel, ingatlanrendezési költséggel, telekkel együtt) mintegy 27-30 millió forintba kerül a visszakérhetetlen 27 százalékos áfa figyelembevételével. 100 lakás esetén ez évi mintegy 3 milliárd forint. Fogalmilag kizárt, hogy egy átlag 20 milliárd forintos költségvetésű önkormányzatnak erre pénze legyen. Pláne öt éven át folyamatosan.

– Karácsony ingatlanadója, amit ő „Tiborcz-adónak” hív, nyilván a látványosságra törekedve: a fővárosi önkormányzat számára a törvény nem teszi lehetővé ingatlanadó kivetését. Karácsony tehát nem is vethetne ki ilyet. Semmilyen mértékűt. Azzal is kampányol, hogy Csepel északi részén létrehozna egy nagy erdőt. Csakhogy a terület nagy része már 2005 óta egy külföldi cég tulajdona, és épp a Karácsonyt jelölő párt, az MSZP funkcionáriusai adták el – egy lakópark céljára, vagyis Karácsony ott semmiféle erdőt nem hozhat létre.

– A Karácsony-féle közlekedési alapjövedelem teljes blöff, elsősorban a gyakorlatilag szervezhetetlen ellenőrzés miatt, de miért nem kapnak ilyen pénzt a biciklisek vagy akiknek nincs autójuk? Előbb adná a pénzt, mint hogy finanszírozná és biztosítaná a feltételeket? A belvárosiak gyakorlatilag nem vehetnének autót? Mi lenne az agglomerációból bejárókkal? Budapest kontójára Karácsony őket is finanszírozná? A kerületek ezt hogy bonyolítanák le? Honnan lenne rá forrás? Zavaros az egész. Ennél már jobb a dugódíj, ami a fővárosiakat csak részben érintené. Kálmán és Karácsony közlekedéssel kapcsolatos ígéretei pár hónap alatt a biztos csődbe vinnék a BKV-t.

– Kötelező legyen a piaci feltételek mellett épített lakások egy hányadát 50 százalékos áron átadni az önkormányzatoknak. Hallott már valaki ilyet? Milyen alapon és milyen jogi lehetőség mellett? Mi lesz a tulajdon védelmével, és hogyan lépünk át a jogszabályi kötöttségeken? Olyan is elhangzott, hogy a lakásépítők csak bérbeadásra építhetnének lakást, eladásra nem. Azonkívül, hogy jogilag ez sem lehetséges, micsoda ötlet ez? Ilyen csak kommunizmusban képzelhető el.

A képtelen ígérgetésekkel szemben Budapest ez évben megkapta az Európa legjobb úti célja díjat, a brüsszeli indoklás szerint az utóbbi 10 év teljesítménye alapján. Karácsony két nappal a brüsszeli kitüntetésről szóló értesítés előtt közölte, hogy »tönkretettük a várost«. Talán Zuglót akart mondani. Végül pedig csak felsorolásszerűen, a teljesség igénye nélkül, hogy mit is csináltunk 2010 óta a Karácsony szerint általunk »tönkretett« városban: az M4-es metró befejezése 4 év munkával. (Idetartozik: az Alstomtól múlt héten nyertünk vissza bíróságon újabb 6 milliárd forintot, 2011 óta 36 milliárdot. E forrásból is finanszírozható az M3-as klimatizálása.)

A M3-as metró szerelvényeinek korszerűsítése: az infrastruktúra felújításának első szakasza elkészült, a második szakaszon dolgoznak. Budapesten csaknem 100 százalékos a csatornázottság, a vízműveket visszaszereztük a franciáktól, épül az Aranyhegyi-árok és Pünkösdfürdő árvízvédelmi műve. Elkészült a budai fonódó villamos, az 1-es és a 3-as villamos, folyamatosak a BKV-nál a járműcserék. Megújult a Széll Kálmán tér, az Állatkert, a Margitsziget, a fürdők (Palatinus, Csillaghegy, Lukács, Rudas, Paskál, Dandár). Kerékpáros fejlesztések + Mol Bubi, 10 ezer fa ültetése, szoborállítások, taopénzek visszaszerzése a színházaknak, Közfejlesztési Tanács létrehozása, szmogrendelet, új mobilitási terv, drogprevenciós fórum, barnaövezetek fejlesztési koncepciója.

Erre a hosszú felsorolásra kérdezi az ellenzék, mint a Brian élete című filmben a vitatkozók, hogy mit adtak nekik a rómaiak: »És ezenkívül?« Továbbá mindjárt kezdődnek: a Lánchíd és környéke felújítása, a Blaha Lujza tér és a Széna tér rekonstrukciója, a XIII. kerületi Béke tér kiváltó szennyvízkomplexuma, EuroVelo kerékpáros fejlesztések, a BKV további járműcseréi (zöldbuszok megjelenése), a bulinegyedek gondjainak megoldása, az Aquincum híd és a repülőtéri gyorsforgalmi út komplex tervezése stb. Gondolom, mindezekért kellene a városvezetést leváltani.

Fogalmam sincs, hogy ezekkel a jelöltekkel miről lehetne vitatkozni.”