„Még Kádáréknak is volt annyi esze (habár újra és újra felmerült Kádár szélsőbaloldali, lukácsista ellenzéke részéről), hogy ne akarják megint kirabolni a társadalmat közvetlenül. Egyszerűen megtanulták, hogy nem lehet tíz-húsz évente odamenni az átlagemberhez és elrabolni mindenét, elvenni a balatoni nyaralóját, az autóját, a bankbetétjét, esetleg a két munkással dolgozó fröccsöntő műhelyét. Egyrészt mert az emberekben ilyenkor mindig felmerül, hogy fel kellene akasztani a kommunistákat, másrészt az állam képtelen működtetni az elrabolt vagyont, a tulajdonbiztonság megrendülése mindig megrendíti a gazdaságot is.
Sajnálatos módon a kommunista rablóbanda azonban csak szüneteltette a tevékenységét egy fél-háromnegyed generáció erejéig, a kommunista ideológusok unokáinak már láthatólag nem mesélték el a nagyszülők, milyen volt 1956 októberében bujkálni. Sőt, azt sem mesélték el, mennyire be volt rezelve a család 1989 táján, hogy egyszer csak jönnek a régi tulajdonosok unokái és kiteszik a rabolt budai villából a kommunista söpredéket.
Sajnos ez az aktus elmaradt, nemcsak hagytuk rabolni a kommunistákat a demokráciában, hanem eszünkbe sem jutott bármit is visszavenni az elrabolt holmiból.
De én nyitott vagyok az új ötletekre. Mi lenne, ha hirtelen ötlettől eltelve bejelentenénk, hogy az 1987 és 2010 közötti vagyonszerzések nem voltak tisztességesek. Jogszerűségről nem beszélünk, mert az a liberalizmusban nem számít, csak erkölcsileg tekintünk a dologra. És ki vonhatná kétségbe, hogy kommunista, szocialista kormányzás idején nem lehet tisztességesen gazdagodni. És természetesen a helyi a Fidesz-alapszervezet dönti el, a Mi Hazánk helyi korifeusával kiegészülve, hogy ki lopott, ki szocialista, kommunista. Aztán az ingatlanokat, földeket, gyárakat, luxusautókat szétosztanánk magunk között, hogy azokat a szegények javára működtessük. Hiszen kik lehetnének alkalmasabb a működtetésre mint azok, akik ezt a hatalmas igazságosztó műveletet ki tudták találni, és néhány tízezer ember bebörtönzése árán eseménymentesen le is tudták bonyolítani.”