A román politikusokhoz szólok

„Néztem a csőcseléket, az eltorzult arcokat a televízióban, néztem, ahogy rárontottak egy maroknyi magyarra, rárontottak egy temetőre, rárontottak a halottak nyughelyére, sírkeresztekre.

Néztem és tudtam, ti ilyenek vagytok. És megint és újra pontosan tudjátok, mit cselekedtek. Ti voltatok ott az Úzvölgyében, ti, román politikusok. Fanarióták leszármazottai, fanarióták vérvonala, Moldva és Oláhország hoszpodárjai, mindig mindenkit és mindent elárulók, hátba szúrók. Románia hatszor árulta el szövetségeseit a XX. század első felében.

A Balkán-háborúk idején elárulta szövetségesét, Bulgáriát, és ezért jutalmul háromezer négyzetmérföldet szerzett meg Bulgáriától. Semmibe vette az Osztrák–Magyar Monarchiával kötött semlegességi szerződést, amikor úgy ítélte meg, hogy az antanthatalmaknak nagyobb esélye van a győzelemre, titkos szerződést kötött az antanttal, és 1916-ban megtámadta Magyarországot.

Miután minden fronton vereséget szenvedett, megszegte az antanthatalmakkal kötött szövetséget, és békét kötött a központi hatalmakkal Bukarestben. Holott Ion Constantin Bratianu azt ígérte az antantnak, hogy bármi is történik, akkor sem fog különbékét kötni. Aztán persze megszegte a bukaresti békét is, és a Monarchia összeomlása után ismét megtámadta Magyarországot.

Majd gondolkodás nélkül ismét elárulta a szövetséges hatalmakat, és Adolf Hitler oldalára állt, amikor annak csillaga felmenőben volt. Amikor Hitler vesztésre állt, Románia elárulta a tengelyhatalmakat, átállt a szövetségesekhez, és ezért jutalmul ismét megkapta Erdélyt.”