Jézus életében, halálában és feltámadásában minden megtörtént.
„Valaki néhány héttel ezelőtt feltette a kérdést: végül is mi értelme van hajléktalanokkal foglalkozni? Mielőtt megszólalhattam volna, magamban máris válaszoltam: semmi. Hazafelé szinte agyonnyomott ez a borzalmas, ki sem mondott szó.
Talán mindenki érezte már egy szép templom előtt állva, hogy ami itt eléje tárul, végső soron képtelenség. Hiába az út percei, a látható és tapintható falak, mintha mindez nem lenne… Nem »zavaros« pillanat ez, de nem is »természetes«. Hanem pünkösdi. A templomkaput a rejtőzködő apostolok bezárták – ha most nyitva állna, nem lehetne belépni rajta.
Jézus életében, halálában és feltámadásában minden megtörtént. Mégis: pünkösd nélkül Péter nem tehetné meg a legelső lépést, és később nem vállalhatná a kereszt teljes »balgaságát«. Az imádság »módszer« volna, amelyet »a Mester« távolodó arca tartana még ideig-óráig életben; templom nem létezne, a bocsánat valóságáról nem biztosítana bennünket a Hit fénye. – A bezárkózott apostolok még a Szeretet mértékét keresik, csakhogy ilyesmi nem létezik – most még nincsen, mert nem is lehet ennél többre erejük. És valóban, milyen kínosan sokat elárul a tény, hogy még az Ő ragyogó jelenléte, tökéletes szeretete is »kiegészítésre« – eltávozása keserű kiegészítésére szorult bennük… »Jobb nektek, ha elmegyek«, mondja Jézus a tanítványoknak. Pedig ők aztán hallgatták tanítását, lesték válaszait, tetteit és csodáit. Tudták azt is, hogy mi a lemondás. De mindez most elégtelen: az Ő áldozata túlságosan hatalmas és túlságosan észrevétlen, túlságosan távoli és túlságosan közeli – »túlságosan egyetlen«.
Megmérhetetlenül több, mint ami lehetséges.
Valaki néhány héttel ezelőtt feltette a kérdést: ugyan mi értelme van hajléktalanokkal foglalkozni? Mielőtt megszólalhattam volna, magamban máris válaszoltam: semmi. Hazafelé szinte agyonnyomott ez a borzalmas, végül ki sem mondott szó. De reggelre úgy éreztem, ha ez a »semmi« nincsen, csak ők meg én, akkor még felkelni se tudok – nemhogy elindulni hozzájuk az »Itínerbe«. Gyönyörű, nemlétező fényben állt a város az egész odaúton, mint a padsorok szentáldozás előtt – Isten a szív harmadik ütemébe vonta.”
Az új közvélemény-kutatás szerint az EU-s polgárok lesújtó véleménnyel vannak az Európai Bizottság munkájáról. A válaszadók 63 százaléka szerint a testület munkája elégtelen. Ursula von der Leyen mindenesetre az újraválasztását kéri.
Most mit lehet erre mondani?
„Legfőbb sértett”, „új Márki-Zay” – így jellemezték többek között Magyar Pétert a szombati performansza után a közéleti szereplők.
„A mennyiség nem szinonimája a jónak” – Havas Henriknek is odaszúrt bejegyzésében a műsorvezető.
A publicista nem rejtette véka alá a véleményét Varga Judit exférjéről.
A világháló korában nem lehet ugyanúgy működni, mint 1938-ban.
„Túl keresztények” a segélyszervezetek, írja az amerikai lap; az illegális bevándorlók jobb lakhatási körülményeket és helyzetük legalizálását akarják.
Közös lóról, túros hátról, Ukrajnáról, Iránról és a magyar elnökségről is szó esett az eurokraták találkozóján.
