Fischer Iván és a Fesztiválzenekar emlékkoncertet tart Dél-Koreában

2019. június 09. 13:18

Fischer reméli, hogy az áldozatok hozzátartozói is el tudnak majd menni az eseményre.

2019. június 09. 13:18

Együttérzését és részvétét fejezte ki Fischer Iván a Hableány-tragédia kapcsán. A karmester a Facebook-oldalán tett közzé egy videót, amelyben bejelentette, hogy koncertet tartanak a Budapesti Fesztiválzenekarral Dél-Koreában az elhunytak emlékére. Fischer reméli, hogy az áldozatok hozzátartozói is el tudnak majd menni az eseményre. Hozzátette, hogy ezzel egész Magyarország és Budapest együttérzését is ki szeretné fejezni.

(Kép forrása: bfz.hu)

Összesen 68 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
RollsRoyce
2019. július 13. 21:00
Mocskos anti-magyar cionista szar ez a vèn buzeráns Fischer.
avízazúr
2019. június 11. 13:50
Két karmester beszélget: - Képzeld, antiszemitizmussal vádolnak. Engem, akinek a zenekarában van kilenc zsidó. Mondd! a tiedben hány van? - Hogy hány? Nekem arról foggggalmam sincs.
Tidal_wave
2019. június 11. 12:00
Fischer Iván gesztusa szép lenne alapból, csak sajnos tartok tőle, hogy ottléte alatt majd teleokádja a dél koreai sajtót azzal, hogy Magyarországon tombol a fasiszta diktatúra, és őt is el akarják lehetetleníteni, mert kevesebb pénzt kap a Fesztiválzenekar, mint néhány éve. El ne felejtsük: Fischer 2011-ben feljelentette a budapesti amerikai nagykövetet, Kounalakist Hillary Clintonnál annak magyarországi látogatása előtt, azzal vádolva Kounalakist, hogy túl közel áll Orbánhoz (azóta tudjuk a könyvéből, hogy ez mennyire nincsen így)...
avízazúr
2019. június 11. 01:57
Visz a villamos a hídon. Dermeszt a megrendültség, a tudata annak, hogy néhány méterrel alattunk egy közlekedési katasztrófa áldozatai vannak a Dunában. Csend lesz a villamosban, nézzük a hídkorlátba szurkált már hervadt és már friss virágokat, és alig merünk mélyen belegondolni az áldozatok sorsába, hozzátartozóik fájdalmába és veszteségébe. A kegyelet pillanataiban nem számít, ki okozta a tragédiát, hogy történt. Mi a véggel szembesülünk, a hajóról vagy a hajóval saját halálukba csobbant emberekkel. És tudjuk, hogy ez a riadt részvét, a tragédia súlya velünk marad akkor is, ha már messze jár velünk a villamos, és magunkkal visszük, cipeljük sokáig , ahányszor a hídon majd átmegyünk. Nálunk, Budapesten, messze a hazájuktól érte el őket a tragikus vég. Városunkban, egy európai világvárosban történt a korábban soha nem látott, emberi életeket szedő hajókarambol. Egyetlen perc kellett volna, csak egyetlen, hogy Budapest gyászolhasson. De erre az egyetlen percre sem állt meg a város, nem szállt a város összes harangjának zúgása a Dunába dermedt halottak fölött, nem állt meg arra az egyetlen percre mindenki, aki akkor Budapesten akár járművel vagy gyalogosan úton volt. Egy perc kellett volna a kegyeletnek, hogy egyszerre, együtt , közösségként gondolhassunk rájuk, s hogy értük szóljanak a harangok. Ez a perc elmaradt. Egyetlen illetékesnek sem jutott eszébe kijelölni azt a fontos percet. Pedig megtehette volna akár a főpolgármester, akár a miniszterelnök, akár az államelnök. Egyik sem tette. Adós maradt Budapest valami olyannal, amit utólag nem róhat le, mert az aktualitása elmúlt .Egy aprónak mondható emberi gesztussal.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!