„E dilettáns garnitúrától nem áll távol, hogy most az általa gyűlölt, vele szemben gyakran kritikus értelmiség ellen keltsen hangulatot a lakosság körében, az Akadémia legázolását célzó hadjáratát megtámogatandó. A hazai média úgyszólván száz százaléka fölött rendelkező Orbán Viktor bevált receptje ez. Működött e stratégia a rokkantak, a filozófusok, a hajléktalanok, a bevándorlók esetében egyaránt. Most jól bele lehet majd rúgni a »haszontalannak« ítélt kutatások művelőibe is; pláne, hogy az Innovációs és Technológiai Minisztérium bevallott célja a kutatási irányok meghatározása, egyfajta haszonelvűség jegyében.
Csakhogy a közelmúltban lezajlott európai parlamenti választás alaposan átrajzolta az öreg kontinens politikai térképét, egyúttal keresztülhúzta a magyar kormányfő számításait. Tudniillik tényleg »lázadás« zajlott le Európa szavazófülkéiben, csak éppen egészen másféle, mint amilyen Orbán Viktor lázálmaiban szerepelt. A centrumpártok előre prognosztizált meggyengüléséből nem a populisták profitáltak, hanem a jogállamiság talaján álló, ízig-vérig européer liberálisok és zöldek.
A »Palkovics-terv« ellen tüntető akadémikusok jól látják, hogy a közigazgatási bíróságok létrehozására irányuló kormányzati szándék jegelése a máris presszió alá helyezett Fidesz defenzív manővere. Az EP-ben számottevő tényezővé előlépett szabadelvűek világképével az igazságszolgáltatás függetlenségének aláásása éppúgy nem fér össze, ahogyan a tudomány szabadságának csorbítása sem. Ebben a helyzetben az MTA vagyonának elrablását célzó kormányzati törekvések erőltetése politikai öngyilkossággal ér fel.
Orbán Viktor személyiségétől ugyan soha nem állt távol a voluntarizmus; emlékezetes kijelentése értelmében a konszolidáció úgymond a gyengeség szinonimája. Az Akadémia ügyében viszont a miniszterelnök éppen meghátrálásával bizonyítaná, hogy minden ellenkező vélekedés dacára reálpolitikus.”