Soros, Orbán és én

„Az egyik szélsőjobbos kormánylapban megjelent az a hír, hogy Soros »embere« vagyok. Nem a zsoldosa, csak az embere. Ha ezzel azt akarták sugallni: Soros pénzzel támogat, hogy elképzeléseit terjesszem, akkor ez a hír téves. Még soha nem kértem, és nem is kaptam tőle egy fillért sem. Elképzeléseivel többnyire egyetértek, idealizmusáért irigylem. De történetesen ő az, aki egy alkalommal tőlem kért és kapott pénzt.

Több mint harminc évvel ezelőtt, egy este New Yorkban együtt utaztunk hazafelé a Madison Avenue-i buszon egy külpolitikai értekezlet után. Sorosnál nem volt pénz, így megkért, hogy neki is vegyek egy jegyet. Ez akkor egy dollár huszonöt centbe került. Most egy dollárral drágább, de én még az eredeti összeget se kaptam vissza. Pedig azóta is találkoztunk – talán egyszerűen elfelejtette. Én viszont örülök, mert így legalább elmondhatom: Soros György az én emberem, és nem fordítva. 

Az ügy azonban ennél komplikáltabb. Ugyanis – ellentétben velem – az idősebb Fidesz vezetők mind kaptak valamit Sorostól, tehát ők valóban Soros »emberei«.

Ha Orbán, Szájer, Kumin, Kovács és társaik mind Soros »emberei«, de Soros az én »emberem«, ez azt jelenti, hogy ez az egész szélkakas csapat az enyém. Azaz: mivel ők Soroséi, de Soros az enyém, a mai szélsőjobboldali magyar vezető réteg hozzám tartozik. Én viszont – Uram, bocsáss! - nem tartok rájuk igényt.