EP-körkép

A sakktáblán nem lesz gyalogáttörés – Így választ Horvátország

2019. május 24. 18:38

Az Európai Néppárt fősodrához igazodó kormánypárt, a visszakapaszkodni igyekvő szocdemek, a fiatal értelmiséget megszólítani kívánó Most párt, a civilekre építő Élő Fal és az Amszterdami Koalíció alkotja most a nagy horvát politikai sakkjátszma fő játékosait. EP-körképünk délnyugati szomszédunkról!

Írta: Pósa Károly

 

A május 26-i EP-választáshoz közeledve a Mandiner körképsorozatban mutatja be az uniós országok EP-választási kampányait, a helyi politika erőviszonyait és játszmáit. Eddigi cikkeinket itt olvashatják:

Németország: Weber ist Ihnen unbekannt?

Nagy-Britannia: Hülye Választások Minisztériuma

Ausztria: Az orbánozástól az Orbán-magasztalásig

Franciaország: Macronék vagy Le Penék győznek?

Spanyolország: Balosok, birodalmiak és lázadók

Írország: EU-s bástya a legmesszibb Nyugaton

Olaszország: Salvini, Öt Csillag, helycserés támadás

Szlovákia: Felvidéki vegyesfelvágott, kieső magyarok?

Hollandia: A jobbliberálist vagy az új jobboldalit?

Görögország: Ciprász lenne Dél Orbánja?

Románia: Mulatós szocik, kiesés szélén táncoló magyarok

Csehország: Babiš, kalóz, konzi, komcsi 

Most Horvátország kerül sorra cikksorozatunkban!

***

Zágráb

Nem tudományosan igazolt még a tétel, de borítékolható a tény: az átlag magyar honpolgár, ha Horvátország kerül szóba, elsősorban a tengerparti nyaralásokra gondol. Esetleg a Vegetára. A horvát függetlenségi háború, a kilencvenes évek vérzivataros időszaka már csak a deresebb üstökűeknek jut eszébe. Olyanoknak, akiknek még a kalasnyikov-szállítmány emlegetésekor is földereng valami a rendszerváltás hajnaláról.

Pedig a Magyarországgal 329 kilométeren határos Horvát Köztársaság jóval színesebb, összetettebb attól, hogy pusztán a GDP-jének mintegy negyedét kitevő turizmusa alapján tartsuk számon. Horvátország a földrajzi sokszínűsége, a tengerpartjának a tagoltsága mellett a közéleti tarkaságáról is közismert. Aligha kell csodálkozni rajta: a Nyugat-Balkán híres a földrengésszerű politikai eseményekről, a meghökkentő pálfordulásokról, a pártok, a pártélet nem éppen európai értelemben vett értelmezéséről. Ez utóbbi olykor azért is kínos, mert a Horvát Köztársaság 2013. július 1-e óta az Európai Unió teljes jogú tagja. Sőt. Immáron az Európai Unió Tanácsának a soros elnöki tisztét is ellátja majd 2020. január 1-jétől, amit az év második felében Németország fog átvenni tőle.

Zágrábból kitűnik: Európán kívül nincs alternatíva.

Ilyetén a derék horvátok is hamarosan az urnák elé járulnak, hogy eldöntsék, miként tovább Brüsszelben.

Délnyugati szomszédunk egyelőre 11, a végleges Brexit után 12 delegáltat küldhet az Európa Parlamentbe.

Az elemzők mindazonáltal nem táplálnak vérmes reményeket a horvát állampolgárok szavazási hajlandóságát illetően. Öt évvel ezelőtt a voksolásra jogosultak kevesebb mint egynegyede – 24 százaléka – sétált el a szavazóhelyiségekhez, ami európai összesítésben a legelszántabban, legöntudatosabban választó nemzetek listáján alulról mért teljesítmény csupán.

Nincs rajta mit csodálkozni. A horvátokat sokkal inkább aggasztják a hétköznapi kihívások, a napi megélhetés gondjai, mint az egymásnak feszülő helyi pártok ígérgetései, és a Brüsszelbe áhító jelöltek késhegyig menő viadalai. Horvátországban – a februári országos adatok alapján – az átlag fizetés 6369 kuna, vagyis 857 euró volt. A tőlük sokkal jobban teljesítő Szlovéniában például 1108 eurós átlagot mutattak ki. Gyönge vigasz a horvát átlag polgár számára, hogy

a mai napig fenntartással vagy haraggal emlegetett szerbek teljesítménye mindössze fele a horvátokénak.

Ha a horvát politikai palettát vizsgáljuk meg, hajszálpontosan ugyanazokat a jellemvonásokat figyelhetjük meg, mint a régi Jugoszlávia egykor volt többi tagállamánál.

A pártok zöme Zágráb-központú. Elvétve akad csupán egy-egy regionális tömörülés, amiknek a szerepe országos szinten elhanyagolható. Mindazonáltal a nagy pártok, a „történelmi” jelzővel illetett politikai közösségek jobbára a balkáni háborús időszak tájékán szökkentek szárba.

Elsőként kell említeni a Horvát Demokratikus Közösséget (HDZ), melynek alapítója, majd ikonikus atyja az a Franjo Tuđman volt, akinek mára országszerte szobrai állnak. A „nagy honvédő háborúként” emlegetett polgárháborús konfliktusban elévülhetetlen szerepet szánt neki a történelem, hogy a Belgrádból vezényelt délszláv államalakulatból kiszakadva, súlyos vérveszteségek árán Horvátország kivívja a függetlenségét.

A közvélemény-kutatási adatok szerint az Európai Néppárt családjához tartozó HDZ-nek idén tavasszal minden oka meglesz az elégedettségre.

Becslések szerint toronymagasan nyerik a választásokat,

a voksolásra jogosultak 36,1 százaléka bennük látja az új brüsszeli elit horvát képviselőit, ami a száraz statisztikai adatok tükrében hat biztos befutót jelent a jobbközép tábor prominensei közül. Tehát, a kiküldöttek több mint fele a Néppárt padsoraiban kap majd helyet.

Merkel, Plenković és Weber Zágrábban

Árnyalja a képet az imént emlegetett, gyakori horvát hangnemváltás. Mi, magyarok még élénken emlékezünk arra, hogy például tavaly, a Sargentini-jelentés vitájakor az a HDZ állt teljes mellszélességgel a Fidesz mellé, amelynek vezetője idén májusban már Angela Merkelnek gazsulált, a kancellárasszony sebtében megejtett zágrábi vizitjén. Noha a német kancellár hivatalosan amiatt találkozott Andrej Plenković horvát kormányfővel, hogy tárgyalásokat folytasson Horvátország euró- és schengeni övezethez való csatlakozásáról, a két ország gazdasági együttműködéséről, valamint az Európai Unió Tanácsának soros elnökségéről, a kétoldalú eszmecserét követően már ismét a kampányé volt a főszerep: Manfred Weber és Angela Merkel mellett ott virított Andrej Plenković is, akit láthatóan csöppet sem feszélyezett, hogy veretes szólamok hangzottak el „Európai szétrombolói”, a „populista erők előretörése”, és az „európai értékeket semmibe vevő szövetségek” ellen.

Nem kell dús fantázia ahhoz, hogy az akkor aktuális milánói rendezvénynek, vagyis

a Salvini nevével fémjelzett új formációnak voltak szánva a kemény szavak.

A horvát politikai mezőny másik nagy pártja a magát Szociáldemokrata Pártnak (SDP) valló, valójában a baloldali-liberális erőket tömörítő alakulat. A zsenge, két évtizedes horvát demokratikus közéletben ők a HDZ legnagyobb riválisai. Eddig jobbára egyenrangú ellenfélként küzdöttek, de most, május 26-án éjjel nem az ő pártházuk tájékán fognak a pezsgősüvegek pukkanni. A közvéleménykutatók alig három jelöltjük esélyeit látja biztosítottnak. A szavazatok 20,5 százalékára számíthatnak. Nem lefutott még a szociáldemokraták teljes veresége. Csütörtöki horvát lapinformációk szerint az SPD egyik jelese, a párt hajdani elnöke, a politikától visszavonult Zoran Milanović ismét hallatta hangját. A sikeres üzletember Kínából üzente, hogy az SDP listát támogatja és hazajön szavazni. Elemzők szerint a máig népszerű Milanović nyilvános felbukkanása egy ügyesen időzített politikai aduász kijátszása.

Az EP-választásokon Milanović személye ismét szóba került, köztársasági elnöki aspiránsként. Ősszel ugyanis Horvátországban köztársasági elnököt választanak. Milanović lehet Kolinda-Grabar Kitarović asszony legkomolyabb riválisa.

A két nagy pártalakulat mellett akadnak még olyanok, akik várományosai lehetnek egy-egy brüsszeli kiadó helynek. Horvátországban is van egy Most (Híd) nevű párt, mint Szlovákiában. A formáció nem pártként, hanem listaként, mozgalomként definiálja magát.

Zömmel a fiatalokra és az értelmiségiekre kíván támaszkodni 2012 óta.

Egy küldöttjük – ha beigazolódnak a kutatók elvárásai – befuthat Brüsszelben.

Az Élő Fal aktivistái

Gazdagítja a horvát politikai skálát egy viszonylag új hang is. Ők a Zivi Zid (ZZ), ami magyar tükörfordításban Élő Fal, vagy helyesebben inkább Emberi Fal lenne, s mint olyanok, leginkább a „civil szféra” aktivistáit tömörítik. Programjuk hasonló a környező országokban működő civil mozgalmak (NGO) törekvéseihez. A vezetőjük a pártfinanszírozást adományokból és tagsági díjakból oldaná meg, és a „nép fölött álló” pártok – értsd: a többség által mandátumokhoz juttatott parlamenti erők – azonnali feloszlatását szorgalmazza.

A sok egyéb szivárványos pártocska között érdekes színfolt az Amsterdamska Koalicija (AK), az úgynevezett Amszterdami Koalíció felbukkanása. A tavalyi évben hét törpe párt szövetségéből verbuválódott, amelyek között ott található a Horvát Parasztpárt (HSS) is. Róluk idén kora tavasszal a magyarországi média is hírt adott, amikor

a Fideszre való hivatkozással kiléptek a Néppártból (EPP).

A látványos elhatárolódást és a drámai módon bejelentett kilépés hírértékét erősen tompította, hogy a Horvát Parasztpártnak egyetlen képviselője volt Brüsszelben, s ő is csak a HDZ listájának köszönhetően politizálhatott. Egyébként a jelenlegi horvát politikában a Horvát Parasztpárt nagyjából akkora súllyal bír, mint a honi közéletben mondjuk a Független Kisgazdapárt.

Az Amszterdami Koalíció most azt ígéri, mégis lesz képviseletük. Rezeg a léc, de kétségkívül sikerként élhetik meg, ha egy delegáltjuk is kijut az Európa Parlamentbe. Váltott helyük lenne a Zöldek frakciójában.

vissza a teljes nézetre