Delon, az új célpont

„Alain Delon egész életében jobboldali volt. Bevallottan az. Mindig is gaullistának mondta magát, és már 1974-ben nyíltan támogatta a jobboldali elnökjelöltet. És Giscard után Chiracot, Sarkozyt, legutóbb Fillont. Ez a baloldali francia filmes világban önmagában bűn. Ráadásul ezt az elfogadhatatlan viselkedést még azzal is tetézte, hogy a nyolcvanas években arról beszélt egy interjúban, hogy van, ami tetszik nekik a Nemzeti Front (Jean-Marie Le Pen) programjában, és van, ami nem. Azaz balszerencséjére nem arról beszélt, hogy minden Nemzeti Front-szavazót azon nyomban börtönbe kell zárni és a vezetőit kivégezni, hanem megengedő hangnemben nyilatkozott róluk. Legalább 30 éve volt mindez – azóta gyűlöli leplezetlenül a baloldal Delont Franciaországban. Azóta tudják legálisan, hivatalosan gyűlölni az egyik legnagyobb színészüket. Nem gyűlölték persze kevésbé, amikor a szocialista (és a kommunistákkal később hatalomra kerülő) Francois Mitterrand-nal szemben a jobboldali Giscard d’Estaing mellé állt 1981-ben, csak hivatalosan akkor még nem lehetett belekötni Delonba. Elvégre demokrácia van Franciaországban, mindenki azt támogat, akit akar. Elvben.

Nézzük akkor a vádpontokat – először azokat, amelyeknek van alapja. Igen, csakugyan arról beszélt egy interjúban, hogy ütött meg nőt – nincs normális ember, aki ezt helyeselné. (Relativizálni ostobaság mindenfajta hibát vagy bűnt, de nehéz nem megjegyezni, hogy a baloldal harcosai valahogy kevésbé hangosak, amikor arról van szó, hogyan alázzák vagy verik meg a muszlim bevándorlók a feleségüket.) És arról is lehetett olvasni, fia azt állította róla, hogy elfogadhatatlan módszerekkel nevelte.”