Kötelessége megvédeni az EU-nak a polgárait a diktatórikus hatalomtól

„Ez már csak azért is érdekes, mert noha a kormánymédia most Gyurcsánynénak hívja, korábban inkább azt sugallták a jobboldalon, hogy az egykori miniszterelnök az ön és családja bábja.

A Fidesz-sajtóban mindenfélét mondtak és írtak már rólunk, ezek engem nem érdekelnek.

A Bajnai Gordon kormányzásáról nemrég megjelent könyvben szó esik a Gyurcsány Ferenc lemondása előtti tokaji hétvégéről, ahol az ön részvételével arról tanácskoztak, Gyurcsány folytassa-e miniszterelnökként. Mit javasolt neki?

Azt, hogy ne mondjon le. Szerintem, ha marad, a Fidesznek nem lett volna kétharmada 2010-ben.

Lesz-e most?

Kőkeményen dolgozom azon, hogy ne legyen.

Miért döntött úgy, hogy politikus lesz, s miért döntött úgy, hogy nem Magyarországon, hanem Brüsszelben?

A magyar EP-képviselő valójában Magyarországon politikus. Programunk lényege, hogy a magyar belpolitika és az európai politika között nincs különbség. Orbán ugyan próbálja leválasztani egyiket a másikról, de ez nem lehetséges. Azok a döntések, amelyeket Európa hoz, magyar belpolitikai döntések, és amelyeket itt hozunk, azoknak hatásuk van Európára. Hogy beszállok a politikába, azt április 8-án döntöttem el. De előtte is aktívan politizáltam, tartottam telt házas fórumokat, jártam az országot, a bíróságokon is küzdöttem a Fidesz ellen, ám a választási eredmény miatt éreztem úgy, hogy most mindenkinek oda kell tennie magát, nekem is.

A következő néhány év sorsdöntő lesz Magyarországnak, Orbán ugyanis visszafordíthatatlan károkat tud okozni, kiviszi az országot az Európai Unióból.

Alighanem szó szerint ugyanezt mondták öt éve is az EP-kampányban.

És az is történik, amit mondtunk. Én inkább az Európai Néppártnak üzenném, hogy „Jó reggelt kívánok!”, mivel csak most vette észre, amire mi már régen felhívtuk a figyelmét.

Jó ötletnek tartja, hogy jogállamisági kritériumokhoz kössék az uniós pénzek elosztását?

Igen. Az Európai Unió nemcsak arról szól, hogy pénzt kapunk a német, dán és holland adófizetőktől, hanem értékközösség is. Természetesen azt szeretnénk, hogy a fejlesztési pénzek akkor is megérkezzenek Magyarországra, ha Orbán nem változtat politikáján, és ezzel veszélybe sodorja az uniós támogatásokat. Ezért a célunk az, hogy ne a korrupt kormányon, hanem független EU-s testületeken keresztül jussanak el ide az uniós források.

(..)

Ha már a válaszok ereje: az ön által felsorolt jóléti intézkedések egyike sem létezik jelenleg, s innen még csak a reményük sem látszik.

Amiről beszélek, az egyik legfontosabb téma Európában. Emmanuel Macron francia elnök a múlt héten lerakott egy hétpontos javaslatcsomagot, amelyben szerepel az európai multiadó és a minimálbér is. Az utóbbiról beszélnek a német szociáldemokraták is. Európa a küszöbén áll annak, hogy sokkal szorosabb szövetség legyen és a szociális dimenziója megerősödjön.

Minden kutatásban az látszik, hogy a magyarok valóban jólétet szeretnének az Európai Uniótól, nyilván erre adna a DK választ a nyugdíjjal, minimálbérrel. De föltesznek mellé két kérdést: mikor és mennyi? És sokan feltesznek egy harmadikat is: miből?

Az elmúlt harminc év neokonzervatív gazdaságpolitikája fejlődést hozott, ám megállította az átlagemberek számára jól érzékelhető, folyamatos életszínvonal-emelkedést. A leggazdagabb egy százalék vagyona iszonyatosan nőtt, miközben az átlagjövedelem növekedése elmaradt a várttól.

Ön az egy százalékban van, ugye?

Én nem osztom Lázár János véleményét, hogy mindenki annyit ér, amennyije van. Az embert a tettei minősítik, a mi tetteink pedig azt mutatják, hogy a férjem a mai napig teljes, a politikából származó fizetését a rászorulóknak adja, Anna lányom pedig hétvégente ételt oszt Budapesten hajléktalanoknak. A politikám nem erről az egy százalékról szól, hanem arról, hogy iszonyatosan nagyra nyílt az olló az emberek között. Nagyjából 20-25 éve eltűnt az az érzet, ami megvolt a második világháború után, hogy napról napra kicsit jobban élünk, és a gyermekeink még jobban fognak. Éppen ez az egyik oka a populisták megerősödésének, mert amíg korábban a demokrácia jólétet tudott teremteni, most már nem jelenti azt emberek millióinak, hogy jobb idők jönnek. Ezen muszáj változtatni. Hogy mikor és hogyan, az nagyban függ attól, mely pártok, milyen erővel kerülnek be az EP-be. De a populisták nem lesznek olyan erősek, mint remélik. Még blokkoló kisebbségük sem lesz.

Az eredeti kérdést tartva: mikor, mennyi, miből?

A mibőlre az egyik válasz az európai multiadó, amit említettem, és ami megduplázná az Európai Unió költségvetését.

Ezzel be is árazta a realitását.

Ezzel nem. Inkább azzal, hogy a legfontosabb európai erők erről beszélnek. Lehet cinikusan kétkedni ebben, ám a politikának vannak kényszerítő hatásai.

Ezt a kényszerítő erőt magukon is érzik? Mert bő tíz éve hivatalban lévő miniszterelnökként Gyurcsány Ferenc alighanem súlyos populizmusnak minősítette volna azt, amit most ön mond.

A 2008-2009-es gazdasági válság sok mindenre megtanított minket. A kormányok nagy erőfeszítéseket tettek, hogy megmentsék a bankokat és a nagyvállalatokat, ami fontos volt az országok működőképességének megőrzéséhez. Ennek az árát viszont mindenhol az átlagemberek, a dolgozók fizették meg. A gazdaság meg is menekült, ám a soha nem látott növekedésből éppen azok nem részesültek eléggé, akik akkor viselték a terheket. Mert a válság után sem változtak meg a nézőpontok, a struktúrák, az adózási szabályok. Azt pedig meg kell jegyeznem, hogy a válságig a Gyurcsány-kormány volt a rendszerváltás utáni kormányok közül az egyetlen, amelynek idején csökkentek a jövedelmi különbségek.

Csakhogy idehaza most azt látjuk: a gazdasági növekedés nyomán jelentős a reálbér-növekedés, alacsony a munkanélküliség. 

Orbánék egy elképesztő világgazdasági fellendülés időszakában kormányoznak. Ehhez képest jövedelmi tekintetben brutálisan szétszakították a társadalmat: sok millióan nyomorognak, és hiába van reálbér-növekedés egyes rétegeknek, ha mások szegényednek. Ezt kiegészíti egy teljesen torz újraelosztási rendszer, ami az adó- és családtámogatási rendszeren keresztül elveszi a pénzt a szegényebbektől és odaadja a gazdagabbaknak. Arról nem szólva, hogy ezekben az években lehetett volna forrást találni az egészségügy, az oktatás, a szociális szféra rendbetételére, erre kilenc éve nem történik szinte semmi, ami meg történik, az tragédia.

Mit szólnak majd a dán és a holland adófizetők ahhoz, ha az EU végre bevezeti a multiadót, hogy aztán a pénzt arra költse, hogy megemelje a magyar és román nyugdíjakat?

Azt, amit most is szólnak Németországban vagy Franciaországban azok, akik az ezt támogató pártokra szavaznak, és szerencsére elég sokan vannak. Európa ereje nem az egyes szabályokról, döntésekről szól, hanem arról, van-e olyan közösség, amely kész támogatni az erős Európát, ehhez pedig szükség van az országok közötti és az országokon belüli különbségek csökkentésére.

Mivel szeretne foglalkozni az Európai Parlamentben? Amiről eddig beszélgettünk, az az Európai Unió teljes megreformálása, és ez a DK képviselőjeként a szocialista frakció negyedik sorából elég ambiciózus célnak tűnik. 

Képviselőként két bizottságban lehetek tag. Szeretnék dolgozni a költségvetési bizottságban, mert ott lehet a legtöbbet tenni azért az erős Európáért, amelyről beszéltünk. Illetve szeretnék tag lenni a demokráciával, emberi jogokkal foglalkozó bizottságban, mert magyarként ott tudok a legtöbbet tenni az Orbán-rendszer ellen, a számomra fontos elvek védelméért.

A parlamenti választás előtt megkérdeztük Gyurcsány Ferencet, mire számít. Két dolgot mondott: a Fidesznek biztosan nem lesz kétharmada, a DK pedig 8 és 13 százalék között lesz listán. Ehhez képest a Fidesznek kétharmada lett, a DK pedig éppen csak becsúszott a parlamentbe. Ön most mire számít?

A parlamenti választás eredménye minden magyar demokratát pofon vágott. Ezzel együtt én most jobb DK-s eredményre számítok, mint az öt évvel ezelőtti EP-választáson elért 9,75 százalék. De a fő ellenfél a Fidesz, amelyet meg kell próbálni kisebbségbe szorítani.”