Az új Kína arca: Hszi Csin-ping portréja

2017 októberében, a kínai parlament szerepét betöltő Kínai Népi Gyűlés 19. Kongresszusán a Kínai Kommunista Párt beemelte az alkotmányba a Hszi Csin-ping elnök által megalkotott doktrínákat, az úgynevezett „Hszi Csin-ping-elveket”. Az államfő mindössze a harmadik olyan politikus, akinek nevét beírták az ország alapdokumentumába, ezzel Hszi olyan elődök nyomába lépett, mint Mao Ce-tung, vagy a gazdasági reformokat bevezető Teng Hsziao-ping. Ráadásul, a nemzetgyűlés tett még egy nagyon fontos kiegészítést az elnöki tisztségről, nevezetesen eltörölték a mandátumok korlátozásáról szóló részt, az államfő korlátlan ideig töltheti be tisztségét.

legalábbis mindaddig, amíg kedve tartja. Ez volt az első nyilvánvaló jele annak, hogy olyan rendkívüli vezető került az ország élére, akit maga az ország is igyekszik megtartani vezető pozícióban.

Tizennégy pont az állam rendjéről

Hszi Csin-ping 14 pontba szedte gondolatait a kínai karakterisztikájú szocializmusról. A 14 pont mentes minden inspiráló, költői víziótól: a kínai államrend-hagyományok, a technokrácia és a kínai típusú szocializmus teljességgel prózai, pragmatikus ötvözete – valószínű, hogy tényleg ez a program fut Hszi Csin-ping elméjében nap mint nap.

1. Biztosítani kell, hogy a Kínai Kommunista Párt irányítsa a munka minden formáját Kínában.

2. A Kínai Kommunista Pártnak a nép érdekeit kell szem előtt tartania a közérdek szempontjából.

3. Folytonossá kell tenni a reformok elmélyítését.

4. Új, tudományközpontú elméleteket kell elfogadni az innovatív, szervezett, zöld, nyitott és széleskörű fejlődés eléréséhez.

5. A kínai karakterisztikájú szocializmus követése a népnek, mint az ország irányítóinak vezetésével.

6. Kínát a törvények szerint kell kormányozni.

7. A szocialista alapértékeket (beleértve a marxizmust, kommunizmust és a kínai karakterisztikájú szocializmust) kell alkalmazni.

8. A fejlődés elsődleges célja az emberek életszínvonalának és jólétének fejlesztése.

9. Össze kell hangolni a természetet az energiagazdálkodással és a környezetvédelemmel, valamint hozzá kell járulni a globális ökológiai biztonsághoz.

10. Meg kell erősíteni a nemzetbiztonságot.

11. A Kínai Népi Felszabadító Hadsereg fölött a Kínai Kommunista Párt gyakorolja a teljes irányítást.

12. Az „Egy ország – két rendszer”-elvet kell alkalmazni Hong Kong és Makaó esetében a jövőbeni teljes egyesítés érdekében, Tajvannal szemben pedig az „Egy Kína”-elvet és az 1992-es egyezményt kell alkalmazni.

13. Közös jövőt kell kiépíteni a kínai nép és a világ többi országának népe között egy békés nemzetközi környezetben.

14. Erősíteni kell a Kínai Kommunista Párton belüli pártfegyelmet.

Hszi Csin-ping, amint hatalomra jutott az ország élén, egy

egyfajta megújítást, megfiatalítást kezdett az állam megerősítésének érdekében. Gazdasági reformokat vezetett be a növekedési lassulás megállítására, csökkentette az állami gyárak számát, előtérbe helyezte a környezetvédelmet, és kihasználva az Egyesült Államok és az Európai Unió belső konfliktusaiból adódó megingást, elindította a ma legismertebb gazdasági-kereskedelmi programját, az Új Selyemút-projektet.

A világ második legnagyobb gazdaságaként Kína a globális biztonsági kérdésekben is jóval öntudatosabb lett, kezdve attól, hogy folyamatosan fejlődő és erősödő hadserege egyre többször küld hadihajókat a Dél-Kínai-tengerre – amivel rendszeresen heves tiltakozást vált ki a környező országokból – a kínai „soft power” előretöréséig és a dollármilliárdos ázsiai és afrikai befektetésekig.

A gazdasági vezetés és a biztonságpolitikai megerősödés az, ami Kínát (és egyben Hszit) kikerülhetetlenné tette. Belföldön eközben a korrupció elleni kampány az, ami Hszi nevét fémjelzi. A „tigrisek és legyek”, azaz a magas és alacsonyabb beosztású korrupt tisztségviselők elleni leszámolás Hszi kritikusai szerint inkább a potenciális politikai ellenfelek kiiktatására volt jó, annyi azonban mindenképpen bizonyos, hogy

Mindenesetre kicsit árnyalta a Hsziről alkotott idealizált képet, hogy a nagy korrupció és gyanús-vagyonosodás-vizsgálatban az elnök húga és sógora is a hatóságok látókörébe került, nevük megjelent a Panama-dokumentumként elhíresült offshore-listán is, mire az érintettek meglehetősen rövid idő alatt megszabadultak kétes befektetéseiktől.

A korrupció lett az egyik legfontosabb ellenség, amivel Hszi Kínája le akar számolni. Emiatt nem, de a szólásszabadság és az emberi jogok korlátozása miatt nagyon is sok kritikát kap a kínai vezetés. Gyakori hír, hogy a politikai ellenzék tagjai egyik napról a másikra eltűnnek, majd néhány hónap vagy év múlva börtönviselten, megtörve kerülnek elő. A kommunista párt kritikusai nem számíthatnak elnézésre, a nemzetközi bírálatot azonban Kína általában nem veszi figyelembe. Heves kampányt folytatnak a jogvédő szervezetek is, többek közt a halálbüntetések magas – ám pontosan soha nem ismert – száma miatt. Ugyanígy, az északnyugat-kínai Hszincsiang tartományban élő muszlim ujgurok ügye is folyamatosan a jogvédők napirendjén van. A kisebbség tagjait legújabban munkatáborokban nevelik (át), ezzel próbálnak gátat szabni a merényleteknek. Hszi Csin-ping

A gazdasági felemelkedés mellett egy kevésbé szocialista vonás is megjelent az utóbbi években: az erőteljes nacionalizmus. A kínai hazafiasság újra divat lett, mi több, az „erős vezető” ma már személyi kultusznak kezd örvendeni, á la Mao elnök.

Elég csak arra gondolni, hogy miután nyilvánosságra hozták a „Hszi-féle gondolatokat”, egész programsorozat indult az elvek megismertetésére. Kínai egyetemek tucatjain alakultak kutatóintézetek a „Gondolatok” hatékonyságának kielemzésére, valamint annak kidolgozására, hogy az alapelvek hogyan építhetők be a mindennapi életbe. Néhány héttel az alkotmányba való beemelés után Kína legismertebb filmes és zenei szakemberei, valamint számos ismert színész számára tartottak „eligazítást” az útmutatások alkalmazására. 2018 júliusában pedig a Csilin tartománybeli Csangcsun metrójának egy szerelvényét a Kínai Kommunista Párt alapításának 97. évfordulója alkalmából

Ezen a ponton teljesen jogosan kapja fel az ember a fejét, és emlékezik vissza – már csak történelemtanulmányaiból is – a Mao-féle „vörös könyv”-re.

Hszi 35 fejezetre osztott gondolatait azonban a 21.századi vívmányokkal lépést tartva nemcsak több nyelvre lefordították, de elérhető mobilalkalmazásban és online verzióban is. Hszi művére Nyugaton is felfigyeltek. A Kínában betiltott Facebook alapítója, Mark Zuckerberg a kollégáinak rendelt 1-1 példányt Hszi Kína kormányzásáról szóló művéből – figyelembe véve, mekkora piacot nyújthatna Kína a Facebooknak, ha ezt a lépést figyelembe véve feloldanák a tiltást, nem is volt ez olyan nagy befektetés.

Xi Dada

Miután Kína több évtized után ismét az egyszemélyi vezetés útjára lépett, sokan lettek kíváncsiak arra, hogy ki is ez a politikus, aki azon túl, hogy 2012 óta a világ második legnagyobb gazdaságának élén áll, gyakorlatilag ismeretlen a külvilág számára.

Hszi Csin-pingről nem igazán ismeretes, épp milyen házat vett, milyen ruhát hord a felesége vagy mit evett – az elnök személyét nem követi a bulvár, de megjelenésein is hűvös, joviális, ám tekintélyével maximálisan tisztában lévő ember képét mutatja, aki

Elnökké kinevezése óta ez az öntudat és tekintélyelvűség jellemzi Kínát is, amit az ő elnöksége betonozott be a szuperhatalmi pozícióba azzal, hogy belföldön és a nemzetközi színtéren is megerősítette helyzetét. Úgy tartják, igazi stratéga, aki mestere a politikai sakkjátszmáknak, ugyanakkor már nem szorul rá a furfangos húzásokra, éppen elég nagy hatalmat ad neki a mögötte álló gazdasági és katonai erő.

A fiatal Hszi

Hszi Csin-ping 1953-ban született, egy veterán forradalmár, Hszi Zsonghszün fiaként. Az idősebb Hszi a Kínai Kommunista Párt egyik alapítójának számított, aki olyan magas rangú tisztségeket töltött be a párton belül, mint az Államtanács első főtitkára, vagy a KKP Központi Bizottsága Propaganda-osztályának vezetője, illetve a parlament szerepét betöltő Népi Kongresszus legfőbb Bizottságának alelnöke. Ilyen családi háttérrel Hszi Csin-pinget az úgynevezett „hercegek” közé sorolták – így nevezték a politikai elit gyermekeit. A fordulatokban gazdag kínai kommunista éra azonban nem kímélte a Hszi-családot sem, 1962-ben, a kulturális forradalom idején számtalan párthű veterán káderhez hasonlóan az idősebb Hszit is meghurcolták és bebörtönözték.

A büntetés a családra is kiterjedt,

ami gyakorlatilag egy mindentől elzárt faluban, mindenfajta segítség vagy ellátás nélkül végzett kemény fizikai munkát jelentett a következő 7 évben. A büntetésnek szánt kényszermunka azonban csak még közelebb vitte Hszit a kommunista eszmékhez és a párthoz. Többször is kérte felvételét a pártba, de mindannyiszor vissza is utasították – apja miatt. Végül, 1974-ben felvették, ettől kezdve pedig keményen dolgozott, és ez nem is múlt el eredmény nélkül.

Miközben vegyészmérnökkén sikerült lediplomáznia a Csinghua Egyetemen, egyre magasabbra jutott a párt ranglétráján is. Először Hebei tartomány párttitkára lett, később egyre magasabb kinevezéseket kapott – az például egy kifejezetten nagy elismerés, hogy Kína második legnagyobb és legfontosabb városának, Sanghajnak lehetett pártfőtitkára, majd a legfőbb politikai döntéshozó bizottság tagja, ahonnan már csak egy lépés volt az államfői kinevezés.

Magánélete viszonylag csendes és rendezett, de ebben is a hatalom és a tekintély mutatkozik meg. Első házassága az akkori londoni kínai nagykövet lányával néhány év után válással végződött, második felesége, Peng Li-jüan azonban már 25 éve él mellette.

Ők alkotják Kína népszerű „uralkodópárját”, akik annak ellenére, hogy a kínai politikai és történelmi hagyományokat is szem előtt tartják, mégis, formabontók abból a szempontból, hogy Hszi mögött Peng egyáltalán nem szorul háttérbe, ugyanolyan tekintélyes First Lady-ként ismerik el a világban, mint amennyire tekintélyes államfőt látnak Hsziben. Egy lányuk van, Hszi Mingze, akiről keveset tudni, egyetemi tanulmányait is inkább álnéven végezte, előbb Kínában, később pedig az Egyesült Államokban, a Harvard Egyetemen.

Hszit a közvélemény és a sajtó is pragmatikusnak, visszafogottnak és szerénynek írja le, akinek ugyanakkor néha teljesen hétköznapi vonásairól is sikerül információt szerezni, ugyan nem sokat. Ezekből a morzsákból tudjuk, hogy első feleségével sokat veszekedtek, és hogy szereti az olyan amerikai filmeket, mint a Keresztapa, a Szarvasvadász, a Ryan közlegény megmentése, vagy épp az aktuális Trónok harca. De talán épp ezek azok a dolgok, amik mellé, ha odatesszük a – politikai vezetőktől szokatlan – visszafogottságot és tekintélyt, viszonylag könnyen belátható, hogy miért becézik Kínában sokan „Xi Dada”-nak, azaz „Hszi Papának”. Igaz, a túlzott kedveskedés nem mindig talál értő fülekre, miután például a Barack Obama mellett sétáló Hszi Csin-pinget

a világszerte kedvelt Micimackó-figura Kínában hirtelen „persona non grata” lett.

Hszi Csin-ping a világ egyik, ha nem a legnagyobb hatalmú politikusa jelenleg. Nem olyan harsány, mint Trump, és nem is olyan katonás-macsós, mint Putyin. Élete úgy alakult, hogy

A hithű kommunista, de saját pártja által meghurcolt apa után Hszi követte a Mao utáni Kína kommunizmusának formálódását, a Teng Hsziao-ping által felvázolt gazdasági nyitástól egészen a „kínai sajátosságokkal rendelkező”, azaz piacgazdasági és világkereskedelmi alapokon nyugvó szocializmus ideológiájának kialakításáig.

Hszi személye pedig olyan, mint amilyen Kína és a kínaiak is lenni akarnak, gyakorlatilag ő testesíti meg Kínát, és ez a titka a népszerűségének is – az ország gazdasági és geopolitikai megerősítésével biztonságot adott a kínai népnek, és ez ebben az évezredes történelmi múltra és tipikusan ázsiai hagyományokra épülő társadalomnak mindennél többet ér.