Mégiscsak jó kompországnak lenni

„Imádom azt, amikor valamilyen Temze- vagy Szajna-parti dolgozószobából ránéznek a világtérképre, és amikor megtalálják a visegrádiakat, köztük hazánkat, legelőször is a jelentéktelenségünk jut eszükbe. És az, hogy nekik, a tapasztalt uniós gyarmattartóknak civilizálniuk kellene minket, akik nem értjük a világot, még nem cseperedtünk fel. Kiváltképp külpolitikai ügyekben kell kiművelniük a keleti bunkókat, hiszen láthatóan nem értjük, mi zajlik körülöttünk, nem ismerjük a világot, a szomszédainkat viszont jól lekaszabolnánk, ha tehetnénk, vérgőzös nacionalisták lévén mindannyian. Akkor lássuk, kit kellene bemutatniuk nekünk onnan, a nyugat-európai dolgozószoba mélyéről…

A németeket? Őket biztosan nem. Ezeresztendős sorsközösségben élünk velük, minden rezdülésüket ismerjük. Otthonosan járunk-kelünk Bécsben, Bajorországban, ismerjük a német kultúrát, nyelvet, életformát. Hazánkban jelentékeny német kisebbség él, barátaink, szomszédaink sokszor német nevet viselnek, német befektetőkkel dolgozunk együtt. Tudjuk, miben jók, miben rosszak, mikor lehet őket kenyérre kenni, mikor veszélyesek. Tiszteljük őket tudásukért, de tapasztaltuk, hogyan viselkednek birodalomként. 200 ezer Németországban élő magyarunk a mai napig eleven nagykövetünk.

Vagy talán az oroszokról kéne meghallgatnunk néhány hevenyészett előadást olyanoktól, akik egy percig nem éltek orosz iga alatt? Mert mi igen, kedves barátaim. Ebben az országban több nemzedék tanult nyolc, de legalább négy évig oroszul, hiszen jó negyven évre berendezkedtek a ruszkik. Rengeteg magyarnak vannak orosz kapcsolatai, sokan tanultak kint, sokan jártasak a helyi viszonyokban. Minket nem kötnek hollywoodi klisék, az oroszok világosan állnak előttünk erényeikkel, hibáikkal. Gyarmattartóként őket sem kedveltük, de történelmi tapasztalataink arra intenek, hogy kereskedjünk velük, keressük a természetes kapcsolatot a nyersanyagokban kiapadhatatlan hatalmas országgal. Ebbe még az is belefér, hogy lengyel barátaink alkalmasint másképp vélekednek az oroszokról, hiszen közelebb élnek hozzájuk. Mi ezt is megértjük, elfogadjuk, mert nem akarunk másokra erőltetni univerzális recepteket, használati előírásokat.”