Üres ügyek üres fejeket vonzanak

„Nem te valál győző, hanem a kor lelke: szabadság – így rótta meg Berzsenyi Dániel Napóleont a XIX. század elején. Vajon miként vélekedne ma Tóth Bertalanról vagy Demeter Mártáról? Erről majd később, nem is ez az érdemi és aktuális kérdés, inkább az: van-e, lehet-e a különböző koroknak lelkük? Hősi, daliás idők szükségszerűen hősöket, daliákat teremnek, vagy mindez inkább fordítva érvényes? Ügyek találnak meg embereket vagy emberek ügyeket?

Akár így, akár úgy, mennyire természetes, hogy a magasztos cél az emelkedett jellemmel, a kicsinyes az esendővel, a nemes a patyolattisztával, a nemtelen az alávalóval találkozik? Megtörténhet ennek az ellenkezője is? Ha igen, és a valaki odaáll a semmi mellé, akkor a semmiből lesz valami vagy a valakiből senki?

Nem puszta elméletieskedés ez, hanem nagyon is napi gyakorlat, e kérdésekben és válaszokban ott lapul az életünk. Hiszen aligha vitatható, hogy a harmadik évezred elejére Euró­pa, az európai kultúra sorsfordulóhoz érkezett. Néhány emberöltő alatt úgy kifordult magából a régi világ, mint még soha; életfeltételei­ket, -körülményeiket tekintve mintha nagyapáink és unokáink nem is ugyanahhoz a fajhoz, nem is ugyanahhoz a bolygóhoz tartoznának. Történelmi időket élünk, de kik a történelmi alakok?”