Molnár Áron szerint a NER egy bántalmazó, abuzív rendszer, amelynek Varga Judit is elszenvedője (VIDEÓ)
„Viszont nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy Varga Judit, az igazságügyi miniszter volt!” – fogalmazott a színész.
Az LMBTQ-mozgalom intellektuális tisztessége legalábbis megkérdőjelezhető. Interjú.
„Hogy a fenébe lehet közel 500 oldalon keresztül értekezni a melegházasság ideájáról…? Nem túlzás ez? (Kérdezik sokan.)
A könyv a sokat követelt racionális érveket hozza fel a házasság nő és férfi közötti kapcsolatként való felfogása mellett – a melegházasságot kritizálva. Eredetileg fele ilyen hosszú könyvet terveztem írni, de kiderült, hogy a témakör tényleg minden területet érint. Én annyit csináltam, hogy összeszedtem, melyek a melegházasság mellett felhozott érvek, és fejezetenként cáfoltam őket. Arról nem tehetek, hogy ez egy ilyen sokrétű történet. A kötet négy részre oszlik, az első a kérdés filozófiai és politikai vonatkozásait taglalja. Elsőként a feminizmusban és az LMBTQ-mozgalomban mostanában domináns posztmodern szemléletet kellett tárgyalnom, azaz eleve azzal kellett kezdenem, hogy rámutassak: a világ józan emberi ésszel megismerhető, időtől és tértől függetlenül. Ez pedig elég kemény filozófiai kérdéskör, habár egyébként a hétköznapi életben teljesen magától értetődő – ha nem az lenne, már nem létezne az emberiség… Alapvetően téves az az intellektuális divat, ami szerint a nyelv elsősorban torzítja a valóságot, nem pedig leírja, és hogy a valóságot elsősorban mi konstruálnánk.
A Hold nem az agyunk kivetülése, hanem időtől és tértől függetlenül létező dolog, ahogy az ember biológiai-pszichológiai-fizikai valósága, tehát az emberi természet sem a történelem terméke elsősorban. Érdekes egyébként, hogy miközben a melegházasság ellenzőin a racionális érveket kérik számon, addig a melegmozgalom egyik fő filozófiai irányzata bevallottan irracionális. A további fejezetekben szóba kerül a semleges állam és a szabadság kérdése, illetve az, hogy demokratikus-e a melegházasság. Utána átnézem a házasság történetét, bemutatom, hogy semmiféle tudományos konszenzus nincs a »born that way« elképzelésről – azaz arról, hogy emberek így (ti. melegnek) születnek. Aztán tárgyalom az örökbefogadás és a meddőség kérdését, majd megmutatom, hogy a hagyomány nem irracionális. Végül bónuszként kitérek a vallási érvekre.
Többen is a szemedre vetették, hogy bár a könyved kiváló olvasmány lehet pár száz „elborult” elme számára, a kultúrharc sokszor szó szerint könyörtelen vitáiban azonban csak nagyon nehezen bevethető – a benne foglaltakat nem igazán lehet „jelszavasítani” stb. Mit mondasz erre?
A kérdés bonyolult és összetett. Az árnyalt és tudományos tárgyalásra törekedtem elsősorban, ugyanakkor részint pontosan azért ilyen hosszú a könyv, mert azt szerettem volna, hogy ne csak egy belterjes kör számára legyen érthető – ezért mindent elmagyarázok. Utalgathattam volna az akadémiai szcéna tudására apellálva, írhattam volna pl. simán annyit, hogy »Foucault hatalomelmélete«, és akkor rövidebb lenne a könyv. De mivel azt akartam, hogy a kívülálló érdeklődők is értsék, el kellett magyaráznom, mi is pontosan ez a bizonyos hatalomelmélet. A témáról amúgy tényleg nem vitázik »pár száz elborult embernél« sokkal több. De a könyvem talán a legátfogóbb szakirodalmi összefoglaló, ami jelenleg magyarul létezik, még azok számára is, akik egyébként nem értenek velem egyet. Így a gyors és átfogó tájékozódásra kiválóan alkalmas egy-egy vonatkozó témakört illetően. Ez már csak azért is fontos, mert az LMBTQ-mozgalom intellektuális tisztessége legalábbis megkérdőjelezhető – láttam már például aktivistát tévévitában letagadni, hogy léteznek tanulmányok, amelyek szerint problémásabbak a melegpárok által nevelt gyerekek, miközben pontosan tudtam, hogy az illető olvasta a könyvemet. Én ellenben tárgyalom az örökbefogadást problémátlannak bemutató kutatásokat is – más kérdés, hogy aztán megkritizálom őket. Ugyanakkor nem állítom, hogy a tudomány eredményei egyértelműen egy álláspont mellett sorakoztathatóak fel – viszont számomra egyértelmű, hogy az amúgy a radikális baloldal által uralt társadalomtudományok sosem lesznek képesek végső álláspont kialakítására ezekben az ügyekben, ugyanis ehhez túlságosan összetett, az emberi létezés minden szintjét érintő, tudományosan nehezen vizsgálható kérdésről van szó. Egyszerűen a tudományos vizsgálhatóság határán mozognak ezek a kérdések. Ilyen körülmények között viszont (például) gyerekeken kísérletezni szerintem nem tisztességes.”