„Miután a jelenlegi összetételében minap utoljára ülésezett Európai Parlament hitet tett a demokrácia és a jogállam ellenőrzésére hivatott nemzetközi szervezetek támogatásának megháromszorozása mellett, ismét kénytelenek vagyunk szembesülni azzal, hogy a »függetlenség« mint ethosz kizárólag a balliberális értékrend mellett elkötelezettek sajátja. Mi másért bízna Brüsszel mintegy ötszázmilliárd forintnak megfelelő összeget olyan, senki által meg nem választott csoportokra, ha nem lenne biztos benne, hogy az érintettek politikai semlegessége megkérdőjelezhetetlen, s még véletlenül sem szubjektív szempontok mentén szólnának bele az egyes tagállamok – választások révén hatalomba került – kormányainak munkájába. Azaz: avatkoznának bele kívülről belpolitikai folyamatokba, végső soron az adott ország irányításába. Tehát csakis egyetlen magyarázat lehet erre a dilemmára, mégpedig az, ha az EU-s gigatámogatást elnyerő NGO-k megfellebbezhetetlenül függetlenek.
Nyilván pusztán afféle fasisztoid–paranoid kelet-európai aggályoskodás, ha mégis azt feltételezzük, hogy ez bizony – ahogy egy bukott miniszterelnök fogalmazott – lárifári. Hogy nem más történik, mint hogy tisztázatlan hátterű lobbicsoportok valami megfellebbezhetetlennek kikiáltott, homályos emberi jogi kritériumrendszerre hivatkozva kapnak felhatalmazást a Brüsszelnek nem tetsző utat járó tagországok megregulázására. Erről is szól majd az EP-választás.”