Világbotrány! Felfeslett a paravánt borító bullshitszőttes, előtűnt a diplomácia valódi világa!
Mindent elmond Európa állapotáról, hogy tagadni akarják az egyeztetést kontinensünk első számú biztonsági problémájáról.
Még de Gaulle alapította és utódai sora, Giscard d’Estaing, Chirac és Hollande is itt tanult: az ENA Franciaország híres-neves – és sokak által utált – elitképző egyeteme. A szintén ENA-n végzett Emmanuel Macron viszont most bezáratná az egyetemet. Az elitista nézeteiről ismert Macron gesztust tesz az elégedetleneknek és a populistáknak?
Miután lezárult a nagy nemzeti vita, amellyel Emmanuel Macron a sárgamellényes indulatokat kívánta megfékezni, a francia elnök április 15-ére televíziós beszédet jelentett be, amelyben összegezte volna a vita tanulságait. A hírek szerint javaslatai között szerepelt az ENA nevű, patinás strasbourgi épületben székelő francia állami elitképző bezárása is, a beszédre végül azonban a Notre-Dame-i tűzeset miatt nem került sor.
régóta kritizálják jobb- és baloldalról egyaránt. Macron a populistáknak tehet gesztust a bezárásával, ám kérdéses, mennyire volna ez racionális lépés.
Egy 2018-ban közölt kutatás szerint a 2000 óta hivatalban lévő francia miniszterek több mint fele az ENA-ban (19%) vagy az Institut d’études politiques-ban (Science Pón, 35%) végzett. A kutatás arra is rámutatott, hogy a baloldali kormányokban több volt a bölcsészdiplomával rendelkezők aránya, a jobboldali kabinetekben pedig több közgazdász végzettségű miniszter kapott helyet. A miniszterek 6%-a csupán érettségivel vagy alacsonyabb rangú diplomával rendelkezett.
Elit- vagy oligarchiaképzés?
A kormányzati tisztségviselők kiképzésével megbízott állami oktatási intézmény létrehozásának gondolata már 1848-ban felmerült Franciaországban, az akkor megalapított iskola azonban néhány hónap után bezárta kapuit. Az 1940-es német megszállás nyomán felállt Vichy-rendszer közel hatvan elitképzőt hozott létre, a legismertebb ezek közül az École des cadres d’Uriage volt, ami egy Grenoble-hoz közeli kastélyban kapott helyet. A cél az volt, hogy a Nemzeti Forradalom szellemében nevelt káderekből
Az uriage-i iskolában a hazafias eszme, a Pétain marsall iránti hűség volt a meghatározó, az egymást követő kormányok tagjaival már közel sem volt ilyen jó a viszonyuk, elutasították a németekkel való kollaborációt, nem csoda, hogy 1943-ben bezárták az intézményt. Az iskola tanárai közül többen csatlakoztak az Ellenálláshoz.
A felszabadulás után, 1945-ben alapította meg a de Gaulle-kormány az Étude nationale d’administration-t. De Gaulle úgy vélte, a háborús összeomlásban a politikai, adminisztratív és politikai elitek hibái és bűnei is jelentős szerepet játszottak. De Gaulle olyan tisztségviselőket akart látni az új, modernizált francia államban,
A háború utáni francia politika számos meghatározó alakja került ki az intézményből, így például Valéry Giscard d’Estaing, Jacques Chirac, François Hollande elnökök – és ironikus módon a 2004-ben végzett Emmanuel Macron is.
A ENA-val egyben a társadalmi mobilitást is növelni kívánták az alapítók a kevésbé tehetős családból származó, de kompetens fiatalok bejutásának megkönnyítésével. A valóságban azonban másként alakultak a dolgok: az elitképzés nem vált demokratikusabbá, az ENA-ban jellemzően a felső osztályokból származó fiatalok tanulnak, 2005 és 2014 között például 70%-ukra volt ez igaz (kezdetben 45% volt ez az arány).
A hatvanas évektől kezdve egyre többen kezdtek elítélő hangnemben beszélni az énarque-okról. 1964-ben kiadott könyvükben Pierre Bourdieu és Jean-Claude Passeron azt fejtegették, hogy az ENA-t és a hasonló elitképzőket kisajátították a „domináns kultúra örökösei”, és hogy a rendkívül szelektív felvételi eljárás ellehetetleníti a felsőoktatás demokratizálását.
Közhellyé vált, hogy az ENA
az énarque-ok a francia politika irányát meghatározó, belterjes lobbit alkotnak – nem csoda, hogy az intézmény az elitellenesek céltáblájává lett. Pedig az iskola igyekszik nyitni: néhány éve előkészítő tanfolyamot is indítottak az ENA-ba bejutni kívánó, hátrányos helyzetű fiatalok számára.
Csak bűnbak az ENA?
Közben sok kritika éri az iskolában folyó képzés színvonalát is. A 2001-ben végzett évfolyam a „középszerű és konformista” oktatásról panaszkodott egy petícióban, mások arról beszélnek, hogy az ENA-n nyújtott képzés nem készít fel eléggé a szakmai életre, megint mások arra mutatnak rá, hogy az intézmény teljesen el van vágva az egyetemi és intellektuális világtól, teljes mértékben a közigazgatástól függ.
Érdekesek azok a megállapítások is, amiket a 2016-os felvételi tanulságait összegző jelentésben találunk – ezek a francia oktatási rendszer állapotáról is sokat elárulnak. Kiderült, hogy számos jelentkező nincs birtokában alapvető ismereteknek, a feladott témák „elolvasása és értelmezése” problémát okoz számukra. Pedig a felvételiztetők mindent megtettek a jelentkezők sikeréért: kisebb hangsúlyt helyeztek az írásbeli feladatokra,
Az ENA bezárását követelők találunk nem egy énarque-ot is, így például Bruno Le Maire jelenlegi pénzügyminisztert vagy a szuverenista-baloldali Jean-Pierre Chevènement-t, aki már a hatvanas években a „burzsoá társadalom mandarinjait” látta az elitképzőből kikerült személyekben.
A bezáratás évtizedek óta a szélsőbaloldali és szélsőjobboldali politikusok programjában szerepel, de fontolgatta a lépést Jacques Chirac és Nicolas Sarkozy is. Macron az elhalasztott beszédjében a kiszivárgott szöveg szerint a következő módon indokolta volna az ENA bezárását: „Ha az egyenlő lehetőségek és a nemzeti kiválóság társadalmát akarjuk építeni, újra kell gondolnunk a közszolgálat magasabb szintjeibe való bejutás módjait. Ezért az ENA és más intézmények bezárásával megváltoztatjuk a képzés, a válogatás és a karrierfejlesztés rendszerét”.
Julien Aubert republikánus politikus elismeri, hogy létezik egyfajta társadalmi eltolódás az énarque-ok és a többi francia között, de ezen az intézmény bezárása sem fog változtatni. Szerinte e lépés nyomán – ahogyan az az iskola megalapítása előtt is történt – a közigazgatás vezető beosztásairól még inkább a haveri kapcsolatok döntenek majd.