Elutasítani a politikai realitást

„Az ellenzéki oldalon pedig minden cselekvés Orbán Viktorhoz van igazítva, minden cselekvés célja az ő leváltása (legalábbis a szavak szintjén és a választóknak mutatott cselekvés szintjén). Ez pedig egy olyan hamis politikát eredményez, amelyben csak másodrendű a közösség ügyeinek intézése, hiszen az ellenzék elfogadja azt a realitást, hogy csak akkor működhet jobban az ország ha leváltják Orbánt.

Ezt a két Orbántól való függőséget pedig még egy politikai realitás köti gúzsba: a túlélésé. Minden politikai szereplő, nem csak ma, hanem minden korban szeretne erősödni erőforrásokat gyűjteni, szeretné növelni a hatalmát. Nem meglepő ez, bárki, aki politizál, azért teszi ezt, hogy elérje céljait, ahhoz pedig hatalom, szavazatok, tüntetők, legitimitás, és az ehhez szükséges pénz és más erőforrás birtoklása kell. Pontosan ezért még inkább senki sem fog kockáztatni, őrzi saját politikai pozícióit, próbál újakat szerzeni, betartja a politikai realitás törvényszerűségét. Csakhogy ezeknek a realitásoknak már semmi köze nincsen a közösség ügyeihez. Az Orbántól és a túléléstől való függés, úgy alakítja át a politikailag aktív közösségeket, hogy idő és energia már nem juthat arra, sőt sokszor pont ellentétes a politikai realitással, az ország jobbá tétele.

Ezért van szükség megszabadulni a politikai realitásoktól, szükség lenne álmodozni és cselekedni. Merni álmodni egy jobb igazságosabb és tisztességesebb országot, és szembe menve a politikai realitásokkal elkezdeni azt építeni.”