Eurábia után most már Eurafrábia?

„Ez lenne tehát a szép új világ az uniós fősodor. Ha megengedik, segítek továbbfejleszteni az afroeurópai szóban rejlő nagy lehetőséget: immáron nem pusztán Eurábiáról mint célról van szó, hanem egyenesen Eurafrábiáról.

A szó veszélyes fegyver – énekelte az Illés együttes a hetvenes évek elején. Igazuk volt: egy új fogalom bevezetése és elfogadtatása a közvéleménnyel egyértelmű célokat hordoz magában. Ha egy kevert fajú, vegyes etnikumú, vegyes és összekeveredett identitású – tehát identitás nélküli – Európát akar megteremteni a liberális fősodor a következő évtizedekben, akkor ezt először fogalmi szinten kell elkezdeni. Erre jó az »afroeurópai«.

Kezdetben vala az Ige – szól János evangéliuma.

Ezen a bizonyos strasbourgi plenáris ülésen az Európai Parlament az afrikai származású európai lakosok elleni diszkrimináció felszámolása céljából fogadott el állásfoglalást, méghozzá elsöprő többséggel. Ebben felszólítják az Európai Bizottságot és az uniós államokat, hogy lépjenek fel a „rendszerszintű rasszizmus” ellen, különösen az oktatás, a lakhatás, az egészségügy, az igazságszolgáltatás, a politikai részvétel és – természetesen – a migráció területén. Majd következik az a mondat, amelyben már szerepel a bűvös új szó: a képviselők azt kérték, hogy az illetékes hatóságok biztosítsanak megfelelő védelmet az AFROEURÓPAIAKAT érő hátrányos megkülönböztetéssel és bűncselekményekkel szemben.

Ennek az új fogalomnak a bevezetése nem mást szolgál, mint hogy szép lassan, majd egyre gyorsuló ütemben érzékenyítse az európai fehér embereket az új »realitásokhoz«: hogy Európa elveszíti eredeti arculatát, fehér, keresztény mivoltát.”