Sikertörténet

"...akik még életükben nem jártak hazánkban", tisztára mint Sargentini és kapcsolt részei, nemde, Cucuka?

Íme, az igaz és a hamis tények (az eredeti cikkből) zseniális keverése: „Csakhogy akkor működött az intézményesített kapcsolattartás, a közös kormányülések gyakorlata, és az „aggodalomra okot adó történések” tisztázása a kisebbségi vegyesbizottságokban történt, nem pedig harcias kormányzati kirohanásokban.” – eddig a valós/részben valós tények. Megjegyzendő, hogy mindez inkább az RMDSZ érdeme, az akkori szerepvállalása nyomán született a román kormány tagjaként. Csak emlékeztetőül: Az RMDSZ 1996. december – 2000. december, 2004. december-2008 december és 2012. február – 2012. május periódusában volt a román kormány tagja. „ A dolgok pedig, ha lassan is, de működtek – magyar iskolák, egyetemek nyíltak, kisebbségvédelmi törvények születtek.” Itt vannak a hamis tények, valójában: - A magyar nyelv használatát illetve az első kisebbségvédelmi intézkedéseket a 215/2001 – a helyi közigazgatásról szóló törvény tartalmazta (azóta is csak ez van). - első Orbán kormány idején. - Úgy a Sapientia, mind a Partiumi Magyar Egyetem, a magyar kormány segítségével jött létre 2000-2001-ben. -első Orbán kormány idején. Megjegyzés: ekkor az RMDSZ nem volt kormányon, de kívülről támogatta a Nastase által vezetett kisebbségi kormányt. „Ám ez az intézményesített kapcsolattartás, lévén a Gyurcsány kormány legnagyobb vívmánya, elsőként került sülyesztőben.” Ez sem így igaz. A közös kormányülések csak akkor jöhettek létre, ha az RMDSZ kormányon volt, így közvetlen ráhatással lehetett a román kormányra. Arról nem is beszélve, hogy bizonyos hozadéka csak az első közös kormányülésnek volt. Közös kormányülések: - 2005. október 20 – Bukarest, - 2006. november 16 - Budapest - 2007. november 14 – Nagyszeben - 2008. október 21 – Szeged (Magyar Narancs: A múlt héten, november 14-én Nagyszebenben tartott magyar-román kormányülés sajnálatosképpen a leglaposabb és legmeddőbb volt az összes közül.) A későbbi is hasonló volt.

egyre böszmébb vagy sebes! (böszme=agyilag zokni, ha nem tudnád)

Aki a székesfehérvári otthonunkat internálásunk után 48 órával átvette, nem más, mint Sebes Imre megyei párttitkár és családja volt. 1956-ban elmenekült (állítólag a pártkasszával). Utána egy Gonda nevű, szinten jelentős pártember vette át a Dr. Koch László utcai házat, aki úgy tudom, később sikkasztott, és öngyilkos lett. Sebes Imre fia, György, újságíró lett. Én soha többé nem lakhattam saját otthonomban. Amikor egy hazautazásom során felhívtam Sebes Györgyöt budapesti otthonában, kérdésemre, hogy vajon velem lévő fiamnak engedelmével megmutathatom-e a tőlünk elvett bútorokat, barátságtalan, elutasító választ kaptam.