A gyűlölet és a szeretet tüze

Kigyulladt a franciák egyik legrégebbi temploma, az éjszakai lángok fényénél az aszfalton térdeplő imádkozók énekelték az Ave Mariát, sütött a harag és tehetetlenség szülte gyűlölet, és elkezdődött a felelős keresése

A francia hatóságok kijelentették: baleset történt, míg mások a hihető elméletektől az elképesztő összeesküvés-tézisekig mindent felvetnek. De valójában az-e a fontos, hogy mi történt, vagy az, hogy hogyan jutottunk idáig, és hogyan fogunk rá reagálni?

Amikor Szegedet elmosta a nagy árvíz, az európai városok félretéve minden ellentétet, a segítségére siettek. Most a Notre-Dame leégésével Párizs került bajba, és több magyar város, köztük Szeged és Székesfehérvár tíz-tízezer euróval máris felajánlotta segítségét. Persze valószínűleg nem ezek az összegek fedezik majd a teljes újjáépítést, de fontos lenne, hogy a katedrális ne csak francia állami pénzből, hanem összeurópai keresztény összefogásból épüljön meg. Nem a franciák és nem Párizs miatt. Nem Emmanuel Macron vagy Orbán Viktor mellett vagy ellen és nem bármilyen politikai ok miatt. Hanem azért, hogy keresztényként újra érezzük az igazi összetartozást egy nagy ügy mentén. Mostanában nagyon kevés nagy ügyet vállaltunk közösen, mert megosztva és egymással is acsarkodva nehéz érezni, hogy valamiben összetartozunk.

Jó kérdés az is, hogy szimbolikus-e, hogy éppen nagyhéten égett le a Notre-Dame. Isten büntetése vagy figyelmeztetése az eset? Nem gondolom, hogy büntetés lenne. Isten mindig addig figyelmeztet, amíg csak lehet, és csak végső esetben pusztítja el a bűnösöket. De hogy mire figyelmeztet, az már fogósabb kérdés. Nem hiszem, hogy Isten politizálna, így szinte biztosan nem jobb- vagy baloldali térnyerésre figyelmeztet, pláne nem kampányol politikusok mellett vagy ellen. Isten nem valami gyakornok, aki próbál a politikai főnökei kedvében járni.