Kifutó széria

„Szeretem Európát, éljen Európa! – így köszönt el az Európai Parlamenttől tegnap Jean-Claude Juncker.

A búcsúzkodás oka, hogy ma ér véget a májusi választás előtti utolsó plenáris ülés, az Európai Bizottság elnöke többet nem találkozik a testülettel annak jelenlegi összetételében. Juncker szeretetét Európa iránt és úgy általában az általa vezetett bizottság teljesítményét ráérünk később is mérlegre tenni, röviden most elég hozzá annyi, hogy ha tényleg így érez, hatékonyabban is kimutathatta volna. Mivel viszonylag kevesen nézik az Európai Parlament közvetítéseit – szerintem körülbelül annyian, mint ahány képviselő tiszteletét teszi a vitákon –, aligha terjed majd el a fenyegetés, hogy »szeressen téged a Juncker«, pedig nem volna alaptalan.

Ideje van viszont most az EP értékelésének. A testület vitán felül sok hasznos és értelmes döntést is hozott az elmúlt öt évben, de sajnos mindezt háttérbe szorítja az az alapvető tény, hogy ez az Európai Parlament sorskérdésekben a történelem rossz oldalára állt. A Juncker-bizottsággal nagy egyetértésben foglaltak állást a bevándorlás ösztönzése és legalizálása mellett.

Budapestről nézve nem mellékes sajátossága a hamarosan letelő ciklusnak az is, hogy mintha folyton a magyar kormányt zaklatta volna az EP. Nem véletlenül lehet ilyen érzésünk, mivel 2014 óta egészen pontosan hat vita volt Magyarországról az EP plenáris ülésein, a bizottsági vitákat beleszámítva pedig sokkal több is. Legutóbb január 30-án vették napirendre hazánkat, egy tökéletesen értelmetlen vita erejéig, amit még csak állásfoglalás sem követett. Persze minek is, ez az esemény is csak azt bizonyította, hogy a magyarviták elsősorban az Orbán-ellenesek Egyletének rendszeres klubdélutánjai, ahol a balliberális magyar ellenzéki képviselők is egymásra licitálva követelhetnek szankciókat hazájuk ellen.

A most távozó Európai Parlament, ez a Verhofstadttal, Sargentinivel, Wikströmmel és más közveszélyes őrültekkel teli »kifutó széria« igazán mindent megtett azért, hogy ne sírjuk vissza.”