Történelmi kijelentés a Hamász-vezértől: leteszik a fegyvert, ha megvalósul a kétállami megoldás
A Hamász megalakulása óta mind ez idáig elutasította Izrael Állam elismerését.
Palesztinában 1948-ban: mindössze néhány atrocitás, elhanyagolható számú nemi erőszak történt, és nem űzték ki előre eltervezett módon az arabokat.
„A múltban feldolgozta a palesztin menekült-kérdés 1948-as kialakulását, amit olyan etnikai tisztogatásnak nevezett, amelyre szükség volt Izrael létrejöttéhez. Máig kiáll akkori tétele mellett?
Az etnikai tisztogatás nem jó szó, negatív kicsengése van a jugoszláv háború óta. A szerbek ’90-es évek során elkövetett bűnei közé tartozott a civil lakosság széleskörű és előre eltervezett elűzése, illetve tömeggyilkosságok és a tömeges nemi erőszak is. Ilyesmi nem történt Palesztinában 1948-ban: mindössze néhány atrocitás, elhanyagolható számú nemi erőszak történt, és nem űzték ki előre eltervezett módon az arabokat. Ha lett volt előtervezés, annak nyoma lenne: például egy katonai vezető azt írná, hogy »ezt és ezt a települést elűztem a vezérkar ezen és ezen utasítása alapján«.
Tehát a cionista vezetőségnek nem voltak tervei a lakosságcserére?
Voltak ilyen tervek, de ezek nem azonosak az arabok elűzésének terveivel. Igen, a ’30-as évek során, de még a ’40-es évek elején is gondolkodtak bizonyos politikusok — főleg David Ben-Gurion és Chaim Weizmann — az arab lakosság zsidókra való kicserélésében vagy önkéntes elszállításában. A britek ezt a tervet még elfogadták 1937-ben, a Peel Bizottság jelentésében, ám később nem cselekedtek így. Mikor ezt látta a cionista vezetőség, a tervet ejtették, ugyanis csak felkavarta volna az arabokat. A cionista mozgalom azonban sosem fogadta el a lakosságcserét, mint alapvető programot. Mikor megtörtént az arabok elűzése, az parancsok nélkül, spontán történt. Sőt 1947 novemberében és decemberében, a zsidók ellen indított arab háború első hónapjai során még az ellenkezőre is akad példa. 1948. március 24-én Jiszrael Galili, a Hagana zsidó önvédelmi szervezet első számú embere arról írt utasítást a zsidó katonai vezetőknek, hogy mérsékeljék magukat. Azt írta, hogy az arab lakosokkal a Hagana általános elveinek megfelelően kell bánni, azaz tisztelni kell jogaikat, életüket és vagyonukat. Ez áprilisban aztán megváltozott. Mikor a palesztinai zsidó közösséget, a jisuvot körbevették az arabok, és a britek távoztak, megkezdődött az arab falvak elűzése, ám ez még akkor sem volt általános politika. Egyes településeket elűztek itt és ott, de nem volt etnikai tisztogatás.”