„Mintha ennek az országnak és Európának nem volna más baja, csak az illegális migráció, amelytől a nyúlfarknyi délvidéki gyodán kardozó végvári vitéz megvédi a keresztény Európát, miközben csak saját országlását óvja attól, hogy az európai közösség a saját normáit kérje számon rajta.
Szijjártó Péter külügyminiszter a múlt héten elment New Yorkba, az ENSZ-be, és ott a világ szemébe vágta: »amíg az ENSZ és más nemzetközi szervezetek az illegális migrációt menedzselik, addig nem lehet fenntartható fejlődésről beszélni«. A kelet-európai Mindentudó iránymutatása: a migrációt nem menedzselni, hanem megállítani kell! Aztán négy pontban összegezte, hogyan kellene menedzselve megelőzni a migrációt: oktatással, technikai segítséggel, hogy az afrikai országok meg tudják teremteni az alapvető életvitel feltételeit.
Amit a külügyér követel, az nem más, mint a Nyugat történelmi felelőssége, hogy a fejlődő világot hozzásegítse egy fenntartható életszínvonal, gazdaság, demokratikus politikai berendezkedés megteremtéséhez.
Szájer József néppárti EP-képviselő a Magyar Nemzetben azt írja: »másfél évtizedes tagságunk az Európai Unióban kivételes lehetőséget, szabad teret biztosít nemzetünk szellemi, anyagi és nemzetbiztonsági megerősítéséhez, a magyarság XX. századi sikeres talpra állásához... Az unió mi vagyunk, mi is vagyunk, ezért korántsem mindegy, hogy merre halad.« El lehet gondolkodni Szájer további szavain, hogy ki milyen tévedést követett el az Unió bővítésekor vagy azóta, a lényeg azonban az: »uniós tagságunk egzisztenciális jelentőségű számunkra«.
Vajon mi volna a hasznosabb, ha az európai nemzetállamok egyenként, vagy ha Európa mint mélyen integrált közösség vinné a segítséget Afrikába? Csak hogy ne ragadjunk le a szánalmas nemzetállami kerítéseknél.”