Orbántól Trumpig: a nem túl új populizmusról

2019. április 12. 12:51

Orbán megmutatta, hogy a jobboldali kormányok is tudnak választást nyerni, és nem feltétlen kell száműzetésben élniük a közélet árnyékában, ahogy tették azt évtizedekig.

2019. április 12. 12:51
Ryan Girdusky
The American Conservative

„Állítólag 2016-ban árasztotta el a világot a modern jobboldali populizmus a Brexittel és Donald Trump megválasztásával. Azonban a jobboldali populizmus nem Nigel Farage-zsal kezdődött és nem azzal, hogy Trump lejött a földre az aranylifttel. Ez a politikai jelenség két évtizede jelen van a világon, és ezalatt az idő alatt a világ kormányainak elég ideje volt, hogy leszámoljanak vele azzal, hogy figyelembe veszik a munkásosztály szavazóinak aggodalmait a kormányzati korrupcióval kapcsolatban, hogy tesznek valamit a fizetési egyenlőtlenségek, a szabadpiac, a nemzetépítés, a tömeges bevándorlás, a szuverenitás és a terrorizmus ügyében.

De a politikai elit nem tett semmit ezen ügyekben, mivel ha tettek volna, akkor meg kellett volna kérdőjelezniük azon álláspontjukat, hogy a kultúrák és az emberek felcserélhetőek, és hogy a globalizmus által tönkretett embereknek pusztán csak el kell költözniük a rozsdaövezetekből és új szakmát kell tanulniuk. Ennek eredményeként azonban egyre inkább a kormányok voltak elszakadva az általuk kormányzott népektől.

Az 1998-as magyar választás volt az első jele annak, hogy a populista nacionalizmus olyan politikai erővé válhat, ami nem csak tömegeket tud mozgósítani, hanem választásokat is tud nyerni. A magyarok megszenvedték a kormányzó szocialisták megszorító intézkedéseit és azon lépéseit, amelyekkel meg akarták nyitni a magyar piacot a nyugat multicégei előtt; a szocialisták alatt több politikust is elítéltek nagyszabású korrupciós ügyekben, valamint megjelent a belföldi terrorizmus.

A 35 éves Orbán Viktor a törvény és rend nevében lépett fel. Azt ígérte, kezeli a gazdasági egyenlőtlenségeket, jóléti programokkal segít a magyarok anyagi helyzetén, főleg a szegényekén, a családokén és a diákokén; és adócsökkentést ígért a kis- és középvállalkozásoknak. Ez a fajta jobboldali nacionalista populizmus meggyőzte a választókat, és arra kényszerített szinte minden jobboldali pártot, hogy a választások második fordulójában Orbánt támogassák. Végül Orbán Fidesze a szavazatok 28 százalékát kapta meg, így Orbán koalíciós kormányt alakított és megválasztották őt miniszterelnöknek.

Orbán volt az első olyan jobboldali populista, akit demokratikusan megválasztottak, de nem sokáig maradt hivatalban. Miniszterelnöksége alatt az ő kormánya is botrányba keveredett, a gazdaságot  pedig infláció sújtotta. A 2002-es választás a Fidesz elvesztette, és az MSZP nyerte meg.

Ugyanakkor Orbán kétségkívül megmutatta, hogy a jobboldali kormányok is tudnak választást nyerni, és nem feltétlen kell száműzetésben élniük a közélet árnyékában, ahogy tették azt évtizedekig. Jean-Marie Le Pen és John Tyndall idejében a jobboldali populista nacionalista pártoknak állandóan szembe kellett nézniük a a fasizmus és a neonácikkal való kapcsolattartás vádjával. Orbán, habár a nemzetközi média kritizálta eleget, mégis sikerrel járt, akármilyen rövid időre is, és reformerként lépett föl, megalapozva a sikert a következő választásokra.”

 

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 28 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
rajgy
2019. április 14. 22:02
"...........Orbán megmutatta, hogy a jobboldali kormányok is tudnak választást nyerni.........." Tudnak, ilyen "tájékoztató" palakátokkal, és "tyúkólba" százával bejelentett ukránokkal.
vigyor
2019. április 14. 08:26
Érdemes időt szánni a teljes írás elolvasására, régóta adós ezzel a politikai elemzés, meglehetősen alaposan és viszonylag objektíven mutatja be a teljes kronológiát.
Valandil
2019. április 12. 16:48
Ja, tiltsuk be a populizmust! De ne álljunk meg a latinnál, a görög megfelelőjét is számoljuk fel! (Na melyik ballibnek fog leesni, hogy miről van szó?) Egyébként már régen létezik egy kifejezés, ami helyett valamiért bejött ez a populistázás. Ez pedig nem más, mint a demagóg.
Lombi
2019. április 12. 16:47
Miattam hívhatják bárhogyan, (illiberális demokrácia, populista demokrácia, nemzeti demokrácia vagy mitbánomén) de ha elsősorban a polgári családok érdekeit képviseli, majd fontossági sorrendben lehetőségekhez mérten erősíti a szociális rendszert, és nem utolsó sorban támogatja a nemzeti összetartozást, akkor én olyat akarok. És rá fogok szavazni. Aki ezek ellen dolgozik, vagy nem tudja felállítani a prioritásokat és egy fenntarthatatlan rendszert alkot, ráadásul támogatja a (számomra) deviáns viselkedésformákat, azt elutasítom. Azt hiszem ez a lényeg. Punktum.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!