Csak azért is magyar himnusz!

„Hiába minden ártó szándék: már most látszik, hogy a paranoiás szlovák himnusztörvény nem fogja elrettenteni a dunaszerdahelyi DAC-szurkolókat és a felvidéki magyarságot nemzeti imánk éneklésétől. Éppen ellenkezőleg: megerősíti őket magyarságukban. Lehet, hogy éppen most „hivatalosan” nem Magyarország része a Felvidék magyarlakta része – »nem hivatalosan«, szívben-lélekben viszont igenis a magyarok földje, a magyarok országa. És amíg itt magyarok élnek, hervadt jogszabályokkal soha nem fogják tudni betiltani a himnuszunkat. Sőt, annál szebben, annál DAC-osabban énekeljük majd!

Mint bizonyára mindannyian értesültek róla, a híresen nagyvonalú szlovák parlament [irónia!] néhány napja megszavazta, május 15-étől tilos lesz »más« ország himnuszát énekelni felvidéki rendezvényeken (hacsak nincs ott az adott országból hivatalos küldöttség). Idáig a történetben talán nincs is semmi meglepő, semmi újdonság. A tót politikusok – kiegészülve néhány áruló magyar képviselővel – hozták a már jól ismert, minden magyar zászlótól sikítófrászt kapó, kisebbségi komplexusos formájukat. Ezer ilyen volt már – kezdve a nyelvtörvénnyel, a helységnévtáblás gonoszkodással, vagy éppen az állampolgárság-megvonó mélyütéssel –, és alappal föltételezhető, lesz is még. Egészen addig, míg Magyarország, a Kárpát-medence magyarsága újra meg nem erősödik létszámban, lélekben és elszántságban annyira, hogy szomszédaink rájöjjenek: pórul járnak, ha húzgálják a bajszunkat.

Az idétlen szlovák paragrafus olyan, mint a letámasztott gereblye, hajlamos orrba vágni a gazdáját… Az már most látszik: a magyar- és himnuszfóbiás törvény visszafele sült el.

Nem megrémiszti, eltántorítja a dunaszerdahelyi DAC-szurkolókat és a felvidéki magyarságot nemzeti himnuszunk éneklésétől – éppen ellenkezőleg: megerősíti őket nyelvükben, magyarságukban. Hiszen: »Teher alatt nő a pálma«.”