Kísérleti egerek

„De vajon milyen az oktatás minősége egy olyan képzésen, aminek még nem sikerült definiálnia magát? Milyen a közhangulat az egyetemeken, és vajon hogyan élik meg a diákok, hogy ők a tesztalanyok, sok esetben maguk az áldozatok? Kérdőívünkben többek között ezekre is kerestük a válaszokat.

A kérdőívet 243 tanárszakos hallgató töltötte ki, 127-en budapesti, 116-an pedig vidéki egyetemekről. Kutatásunk reprezentativitását ugyan nem áll módunkban igazolni, ám a közel 250 vélemény semmiképp sem hagyható figyelmen kívül. A beérkezett válaszok többsége végtelenül elkeserítő, ugyanakkor vészjóslóan józanító is. Lehet, hogy az osztatlan tanárképzés sürgős újragondolást igényel?

A top 3 probléma

A kérdőív válaszait tekintve összességében elmondható, hogy az osztatlan tanárképzés még gyerekcipőben jár és több sebből is súlyosan vérzik. A leggyakrabban említett problémák között szerepel a képzés hosszúsága, a többség az 5-6 évet indokolatlanul soknak tartja.

Itt megemlítendő, hogy többen is jelezték, hogy rengeteg a felesleges tárgy, melyeket kihúzva a tantervből könnyen lerövidíthetővé válna a képzés. Többen hiányolták a pedagógiával és módszertannal kapcsolatos tárgyakat is, szerintük a képzés kutatók nevelésére törekszik, óráiknak a tanársághoz gyakran semmi közük sincsen.

A képzés hossza és a tárgyak relevanciája mellett az élmezőnyben végzett az a panasz is, miszerint a tanárképzés közel sem gyakorlatorientált. A tanárjelöltek többsége felfoghatatlannak tartja, hogy gyerekkel először csak a képzés 4.-5. évében kezdenek el foglalkozni.”