Nem teszem meg azt a szívességet, hogy kritizálom a kormányt

„Tényleg azért kezdett televíziózni, mert frusztrálta, hogy balett-táncosi pályája végén alig ismerik? Élvezi a népszerűséget?

Ha kicsit nyúzottabb és borostásabb voltam, volt, hogy követett a biztonsági őr a közértben, ami rossz érzés volt, mert egy órával korábban még Popova Aleszjával táncoltam. Ma már nem követ. Jobban érzem magam tőle, nem tagadom. Méltatlan dolog, hogy valaki végigdolgozik egy pályát, négy hónapon keresztül heti hat napon át reggeltől estig próbál egy szerepet, és a kutya sem ismeri, aki viszont eljátszik két szerepet egy prózai színházban, már címlap jár neki. Nem akarom lebecsülni a színész kollégákat, de én is játszottam prózai szerepet, átolvastam, megtanultam, elmondtam.

Kereskedelmi televíziós karrier állt ön előtt a TV2-nél, de ez hamar véget ért. Nem segítette kormánypárti publicista karrierje?

Épp ellenkezőleg, a Kismenők idején direkt kértek, hogy ne posztoljak a Facebookon politikáról, és amikor a Magyar Időkben rendszeresen jelentek meg publicisztikáim, nem hívtak többet. De nem baj, szörnyű volt, amikor a különböző műsorok bemutatkozó interjúiban fecsegni kellett marhaságokról, közben pedig nem beszélhettem arról, ami valóban érdekel, a politikáról.

Tehát a kormánypárti televízióban rossz szemmel nézték a kormánypárti publicisztikáit? De az Operettszínház balettigazgatói székének megszerzésében csak segítették?

Szerintem nem növelte Kiss-B. Atilla pályázatának esélyeit az én személyem, sőt inkább ballaszt vagyok számára, mert rengeteg támadást fog kapni miattam. Ráadásul nekem úgy jött vissza, hogy a politikai döntéshozók szeretik az írásaimat, nem örülnének annak, ha ismét elásnám magam a balettban. De azért azt tisztázzuk, hogy 2016 óta írok publicisztikákat, és 30 éve ugyanazon a politikai oldalon állok, nem az Operettszínház balettigazgatói székéért lettem olyan, amilyen.”