Gulliver a demokraták földjén

2019. február 04. 16:08

A szavak félreértelmezésének sűrű fonatú szögesdrót-akadályai sebet ejtenek lelkünkön is.

2019. február 04. 16:08
Gágyor Péter
Mandiner

Gulliver a szájába zablát tett, hátára nyerget öltött, két kezét a kengyelekbe bilincselte és eltévedt a szavak erdejének sűrű rengetegében. Majd egy nyihaha-röhögéssel, felnyerítéssel letette a tollat, képtelen lévén megfejteni a liliputiak, óriások és lovak országának demokratikus lényegét.

Hogy a demokrácia nem gyerekjáték, azt tragikusan, sőt véresen komolyan megtanulhattuk a népi-demokratikusnak becézett kommunista diktatúrák feledhetetlenül szomorú érájában. Annak idején még remélni sem mertük, hogy egyszer már csak visszanéznünk kell erre a korra. Most persze visszatekintünk, akarva-akaratlanul, itt állunk, hisz' másképpen nem tehetünk, ha kísért a múlt.

Kiköptük ugyan a zablát, hátunkról leráztuk a nyerget, kezeinkről a bilincs szinte végképpen lehullt. Csuklóinkon ottmaradtak a forradások és kísért a kötelező önleleplező avagy önigazoló nyihaha-röhögés visszhangja. És ez nem a jókedvünk felszabadult kitörése, nem az irónia keser-édes mosolya, ez már csak egy titkolandó, torz grimasz csupán.

Kísértet járja be szókincsünket: az állandóan félreértelmezhető demokrácia kísértete. Ott nyüzsög ez az élmény a törpefejű manipulációk által lecövekelt hajszálainkban, az óriások nagyképűségében és a ló-demokrácia karámjaiban. Tapasztalhatjuk tehát, hogy

a szavak félreértelmezésének sűrű fonatú szögesdrót-akadályai sebet ejtenek lelkünkön is,

tehetetlenné teszik fogalmi gondolkodásunkat.

Hasonló melléfogásokkal ékeskedik a másik oldal is. Sajnos. Attól, hogy megmosolyogtatóan nemzeti lett a dohánybolt, a bagó nem lett háromszínű (piros-fehér-zöld) és a minősége sem lett jobb, viszont ez a döntés sem vált a szép „nemzet” szavunk javára.

Demokratikus ellenzék. Eltekintve e demokratikus ellenzék enyhén szólva szalonképtelen, egyáltalán nem demokratikus viselkedésétől, szóhasználatától a parlamentben, valóban azon kívül, hogy magukról kihirdetik, vajon mitől tekinthetők demokratikusnak? Modorukat és beszédmódjukat értelmezve lehetünk optimisták, mint az edukációs folyamatok feltétlen hívei, vélvén azt, hogy fokozatosan beletanulnak az elvárható politikai koreográfiába. Azonban már az önmegnevezésük is bizonytalan, sőt bizarr. Csak a demokratikus többségnek lehet a jelenlegi politikai szerkezetben demokratikus ellenzéke. Amennyiben egy ellenzéki csoportosulás nem demokratikus, nincs helye a parlamentben és a közéletben. Sőt, a magánéletben sem volna helye. Ezért a stilisztikai szabályaink alapján tulajdonképpen a demokratikus jelző használatától el kellene tekintenünk.

Hasonlóan rossz névválasztás a Demokratikus Koalíció önmegnevezése is. Eltekintvén a párt kialakulásának rövid, de változatosan tarka történetétől, vezetője viselt cselekményeitől, nehéz volna a demokratikus jelzőt értelmeznünk. Mégis értelmezzük, ha tudat alatt is. Egyáltalán: a kardlapoztató volt miniszterelnök és a demokrácia fogalma mennyire férhet össze a párttagság fantáziájában?

A néppárti álmokat hirdető „legnagyobb” ellenzéki párt, az erodálódó Jobbik is belefér újabban a „demokratikus” ellenzék nagy (szerintük többségi) csapatába. Abba a heterogén csapatba, amelyik Brüsszelben ártani „mindig kész”, úttörős fegyelemmel indítványoz és szavaz, és itthon az országgyűlésben is rendre a hazai szociális törvényjavaslatok ellen voksol. A Jobbikkal szembeni korábbi fenntartások is eltűntek már: hiába lóg ki a lóláb, a kocsmai hőbörgések harsánysága. A demokratikus Gulliverek szeme azonban hunyva marad, fülükbe virtuális ólmot öntöttek, és már az irreális szónoklataikba sem pirulnak bele.

Ölelkezik a szélsőjobb a szélsőballal,

követvén az 1945 utáni emlékezetes hagyományokat.

A Rákosi által »kisnyilasoknak« nevezettek közül sokan a kommunista pártba léptek be. Az MKP azért nyitotta ki előttük a kapukat, hogy növelje tömegbázisát, és ösztönös antikapitalista indulataikat a »reakció« ellen fordítsa. A következménnyel, az antiszemitizmus erősödésével azonban nem számolt. (Standeisky Éva)

Ma sem számolnak vele, mint ahogyan az egyéb káros következményekkel sem. Kutyából szalonna?. A „demokratikus” ellenzéki oldalon ma is felelőtlenül játszadoznak a tűzzel. El kellene végre töprengeniük afelett is, hogy a gyűlölet minden ideológiát képes megmérgezni, ahogyan ezt az ismétlődő jelenséget a történelmi tapasztalataink is bizonyítják. Ez a módszer csak hőbörgést és káoszt tud teremteni.

Összesen 4 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
night watch
2019. február 05. 02:20
"már az önmegnevezésük is bizonytalan, sőt bizarr" Önmegnevezésük freudi elszólás: a népi demokráciákkal folytatott kereskedelmet nevezték cinikus eufemizmussal demokratikus viszonylatnak.
gacsat
2019. február 04. 19:52
A demokráciát csak jobb híján viseljük el.
nibiru
2019. február 04. 16:28
Hja, ....a kör bezárul abban a fene nagy ölelkezésében a szélsőbalnak és a szélsőjobbnak....
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!