Úgy nőtt az egy főre jutó elmebetegek száma, ahogy csökkent a tüntetők száma.
„Szorgalmas és lelkes katasztrófaturistaként végigkísértük a decemberben, a túlórázást szabályozó törvény módosítása idején kirobbant ellenzéki elégedetlenkedést és az abból született képviselő idétlenkedést egészen a januárig, a minden idők legnagyobbjának megelőlegezett, de észrevétlenül elzúgó forradalomig és általános sztrájkig bezárólag. A demonstráció-sorozatot közelről követve öt tapasztalattal lettünk gazdagabbak, amit alább, pontokba szedve fejtünk ki.
A forradalmi energiamegmaradás törvénye
Minél kevesebb ember tüntet, azok annál dühösebbek. A végén ott áll egy ember, mint Jezsov a tankon, aki aztán kurva mérgesen kémleli a látóhatárt. A decemberi tüntetések legjobb pillanataiban egyszerre akár több ezer ember is képes volt válogatott szitkokat intézni a parlament épülete irányába, de a politikusok megjelenésével egy időben ez a szám durván csökkenni kezdett. A januári Általános Szrtájk alatt országszerte csak másfél ezer ember sikerült megmozgatni, igaz, ők már annyira dühösek voltak, hogy a Várkert Bazár előtti alig ezer fős tömegből többen az Echo és a HírTv stábjain vettek elégtételt vélt sérelmeikért.
Az egy főre jutó futóbolondok száma
Úgy nőtt az egy főre jutó elmebetegek száma, ahogy csökkent a tüntetők száma. Egy több ezer fős tömegben simán el tudnak bújni a szíriuszi alkotmányt követelők és a nemrég még Gyurcsány kemtrélezéséről magyarázó Echelon-tanúk, de a januárban már ők adták a többséget a mentálisan és fizikálisan teljesen lelakott Ligetvédőkkel és a forradalmi szingularitás okán banki tartozások eltörlésében reménykedő, többnyire a Kossuth téren lakó hitel- és ügyvédkárosultakkal egyetemben. Róluk szabad szemmel is meglehetősen szomorú anamnézist állítana ki bármely elmeorvos. Mellettük a munkásokat képviselő filmesztétika hallgatók és proletárforradalomról álmodozó gimnazisták egész normálisnak tűnnek, ami sokat elárul az utcai ellenzék állapotáról.
Baktatás a végtelenbe – egyszer oda, aztán vissza
Talán a kommunisták bibliájában, Szrgya Popovics Útmutató a forradalomhoz című kötetében olvasták, hogy a statikus tüntetéseknél sokkal sikeresebbek a mobil tüntetések. Ez lehet, hogy az olyan kisebb városokban, mint például Belgrád vagy Szkopje működött, de Budapest alkalmatlan a nagy körökre, hiszen a budai rakparton konkrétan semmi nincs, a köztévé székházához pedig épelméjű ember nem indul el gyalog. Szerencsére ez nem akadályozta meg az épelméjűséggel nehezen vádolható Momentum Mozgalmat, hogy több diákjárást szervezzenek a Kossuth tértől a Kossuth térig, de az egyre csökkenő lelkesedés őket is utolérte. Januárban már megelégedtek azzal, hogy csak a legkitartóbb hülyék gyalogoltak a Várkert Bazárig, a többiek csak odajöttek, megunták és hazamentek.”
Elszabadult a pokol az amerikai Columbia Egyetemen, ahol hisztérikus palesztin-párti tüntetők elfoglalták az egyetem részét, és sátrakat állítottak fel Izrael bojkottját és tűzszünetet követelve.
„Már nem bízom abban, hogy a Columbia meg tudja védeni a diákjait és a személyzetet” – fogalmazott Robert Kraft.
A Magyar Hajózási Országos Szövetség és a Személyhajósok Szövetsége korábban nem látott módszerrel tüntettek.
Drukkolok Magyar Péter mozgalmának, noha eszem ágában sincs rá szavazni az EP-választáson.
Mindeközben a nemzetközi közösség tűzszünetet követel Gázában, Irán pedig válaszcsapással fenyeget. Hajdú Tímea írása.
Továbbra sem tudni kik szervezik és finanszírozzák pontosan ezeket az eseményeket.
A magyar miniszterelnök volt az első, őt követte a brit külügyminiszter és a lengyel elnök is, a vége pedig az lehet, hogy egész Európa megosztottá válik Ukrajna kérdésében.
