Nagy Blanka vagy Bayer Zsolt?

„Nagy Blanka vagy Bayer Zsolt? Egyik sem: a Mi Hazánk!

Az ellenzék összes képviselőnője (rajtam kívül) levelet írt Nagy Blankának, újra közösen léptek tehát fel, fontosnak tartották, hogy ne egyesével, külön-külön, a saját személyes gondolataikat juttassák el az érintetthez és a nyilvánossághoz, hanem a balliberális politikusok a DK-tól a Jobbikig egységes fellépésüket ebben az ügyben is megmutassák. Mindez persze nem meglepő, hiszen saját pártvezetőik nyilatkozták, hogy több helyen már a közös jelöltállításról tárgyalnak, és a 2019 végéig szóló közös stratégiát egyeztetik. Lelkük rajta, ugyanakkor ez az egész Nagy Blanka-ügy nemcsak a balliberális összefogás újabb lépcsőjeként érdekes, hanem mint csepp a tengerben mutatja a közélet állapotát, ami elszomorít, és amivel szemben egy értékesebb lehetőség megteremtésén dolgozunk - most már egyre többen a Mi Hazánkban.

Nem helyes, ha egy diáklány trágár szavakat használ nagy nyilvánosság előtt. Ezért nem szabad őt megdicsérni - ellenkezőleg: jelezni kell neki, hogy ez nem lehet cél, ez nem lehet része a politikai közbeszédnek. A saját gyerekeimnek sem engedem ezt, még otthon is rájuk szólok. Azt mondani, hogy nincs ezzel baj, az én értékrendem szerint tehát téves, bár mit várjon az ember Gyurcsány Ferenc pártjától és szövetségeseitől az őszödi beszéd után...

Az is hiba, ha azt mondjuk, a különböző tantárgyakból elért jegyek nem számítanak. De, számítanak. Valóban számít a tisztesség, a becsület és a bátorság is. De a tudás, a szorgalom is. Motiválni kell a fiatalokat, hogy jól tanuljanak, és meg kell becsülni azokat, akik törekszenek arra, hogy napról napra jobbak legyenek, és ezt a motivációt kell erősíteni bennük. Ha azt mondjuk, hogy ez nem minősíti őket, akkor az nihilizmushoz vezet. Igenis, számítanak az elért eredmények.

Ugyanakkor férfiatlannak és színvonaltalannak tartom Bayer Zsolt reakcióját is: egy diáklánynak így nekimenni, ilyen stílusban szintén nem helyes. Több szempontból is kontraproduktív: a közbeszéd színvonalát újságíróként ugyanarra a szintre süllyeszti, mint az ellenzéki tüntetők maguk, ahelyett, hogy elegánsan megmutatná nekik, hogy a politika nem kell trágár legyen. Ahelyett, hogy kiemelné a mocsárból, iszapbirkózásba kezd velük.”