Bizalom és stabilitás, avagy hol a kritikus tömeg?

„Miután az ötszázalékos parlamenti küszöbön tavaly épphogy átlépő DK-t vezető Gyurcsány Ferenc és a 3,05 százalékos Momentum-elnökségi tag, Donáth Anna által fémjelzett radikális baloldaltól a tartós fogyókúrán lévő Jobbikig terjedő káoszkoalíció meghirdette a kétharmados többséggel rendelkező Orbán-kormány és a NER-nek nevezett alkotmányos rend megdöntését célzó »lázadást«, a szakszervezetek egy része pedig országos sztrájkra készül a túlóratörvény visszavonásáért, sok régi- és újbaloldali aktivista és tollforgató passzivista már forradalmat és »új rendszerváltást« vizionál. Mint például az ÉS évnyitó vezércikkét jegyző Váncsa »Futurológus« István, akinek a belpolitikai helyzetről az 1979-es iráni forradalom jut az eszébe, mert »valami mindig elpattanhat«, és aki szerint »legfrissebb jelszavunk: O1G«.

Körülbelül ez jellemzi a hőbörgő-hisztiző, a Parlamentben, a tévészékházban, az utcán randalírozó ellenállók ideológiáját, stratégiáját és taktikáját. Vannak komolyabb megszólalók is – köztük több, korábban a Fideszhez közel álló szakértő, egyetemi tanár, akadémikus –, akik nem értenek egyet a kormány politikájával, például Csaba László közgazdászprofesszor szerint »az Orbán-rendszer sokkal hamarabb véget ér, mint azt a legtöbb elemző gondolja«”