Kétszázhuszonhatodik alkalommal kongatom a harangokat

„Volt pofája azt mondani a Fidesz vezérkarának - beleértve a miniszterelnököt -, hogy a rabszolgatörvényt a megfelelő fórumokon rendben megvitatták az érintettekkel, a Parlamentben is megvolt a lehetőség a kifogások benyújtására és megfogalmazására; nincs tehát is semmi látnivaló, hess vissza a gyártósorra büdös kölke! Mindannyian tudjuk, hogy nem így történt: a narancsrezsim érdemi egyeztetés és vita nélkül áterőltette az egész csomagot, nem ismert sem embert, sem erkölcsöt a műveletben. Nem véletlen, hogy a választók és az ellenzéki erők hetek óta kint vannak az utcán. És lesznek még jó sokáig. Nem fogják megunni és nem mennek haza; hiába minden fenyegetés és a pórázáról elengedett lakájmédia. 
Történt azonban eközben még valami, ami kevesekhez jutott el a szélesebb közvéleményben (ez sem meglepő, ismerve a nyilvánosságot markában tartó kormányzati rendszert), ezért mindenképpen fel kell rá hívni a figyelmet. A Fidesz-kormány a tavalyi év hajrájában húzott egy másik merészet és szép sunyiban faragott egy saját rabszolgatörvényt a közszolgálati dolgozókra. Azokra a tízezrekre, akik épp az államot képviselik, az állam nevében és a választók érdekében végzik a munkájukat. Egy olyan átfogó törvényjavaslatot fogadtatott el az Orbán-kabinet a kormányzati igazgatás átalakításáról, amely számos, a tisztviselőket érintő változást is tartalmaz.

A többszáz oldalas dokumentumról zajlott ugyan valami látszategyeztetés, de jó fideszes módra már rég benyújtották a Parlamentnek menetközben, ezzel mutatva: körülbelül mennyire is gondolták komolyan a szakszervezeti egyeztetéseket. Csak, hogy világos legyen a dolog, a Magyar Köztisztviselők, Közalkalmazottak és Közszolgálati Dolgozók Szakszervezete (MKKSZ) a honlapján közzétette kifogásait a módosítással kapcsolatban; így legalább nyoma marad annak, hogy tiltakoznak ellene. Egyébként jogosan. A csomag ugyanis a napi maximum 12 órás, heti szinten 48 órás munkaidővel gyakorlatilag törvénybe foglalta a túlórát az érintettek számára. Kialakításra kerül egy központi álláshely-állomány, ahonnan pluszfeladatra ki lehet kérni dolgozókat és ide kerül át az a munkahely is a hivatalokból, amelyiket fél évig nem sikerül betölteni. Ez nagyfokú bizonytalanságnak és kiszolgáltatottságnak ágyaz meg, arról nem is beszélve, hogy az ezáltal esetlegesen megnövekedett munkaidő miatt méginkább leterheltek lesznek a munkavállalók. A javaslat indoklásában szerepel, hogy a kormánytisztviselőket szoros "engedelmességi kötelezettség" terheli, az általánosnál súlyosabb fegyelmi és kártérítési felelősséggel. A záróintézkedésekben meghatározott definíciók szerint a munkaidőből kikerül az ebédidő, ami teljességgel elfogadhatatlan.  

Megszüntetik a köztisztviselők napját, ezáltal megfosztva a közszférában dolgozókat a társadalmi elismerés egy fontos formájától. A fideszes törvény öt nappal kevesebb szabadságot irányoz elő, mindez az ebédidő munkaidőből történő kiemelésével plusz 20 munkanapot jelent éves szinten. Míg tehát egyes európai országokban a munkavállalók egy része 14. havi juttatásban is részesül, ezzel szemben a magyar kormány törvénybe foglalta a 13. havi munkát. 
Szégyen az, amit az Orbán-kormány művel: sunyin, gyáván, visszaélve csalfa módon szerzett alkotmányozó többségével. Idén két fontos választás is lesz, amelyeken meg tudjuk és meg is fogjuk mutatni, hogy nem kérünk ebből a rothadó, eltorzult lelkületű rezsimből. Piros lapot fogunk felmutatni Orbán Viktornak: elsőként a májusi EP-választáson!
A magyar kormányfő vízválasztó, az illiberális államot meghirdető, 2014-es tusványosi beszéde után megfogadtam, hogy európai képviselőként nyílt levélben fogom minden héten figyelmeztetni a közvéleményt a rezsim bűneire. Kétszázhuszonhatodik alkalommal kongatom a harangokat, mert úgy látszik, még mindig szükség van rá. És mert radikális európai demokrataként ez a dolgom.”