Új távlatok

„Jeges szél fújt a Duna felől, a tetejébe szállingózott a hó is – a teremtő nem hallgatta meg Lukácsi Kati fohászait –, ám ez nem riasztotta vissza a százhatvanvalahányadik végső forradalom résztvevőit attól, hogy ismét mind a kétezren hitet tegyenek elszántságukról.

Végigvonultak a városon, és végül ismét kikötöttek a Kossuth téren, mert oda már ismerik az utat. Itt a forradalom vezérei szónoklatokat intéztek hozzájuk, feltüzelendő elszántságukat. Mindenki roppant elszánt és tettre kész volt, és látszott rajtuk, hogy otthon a tükör előtt gyakorolták a fellépést. A forradalmi tömeg már kevésbé volt készséges és csak a negyedik-ötödik felszólításra skandálta halkan a jelszavakat.

Az öt pontot kivételesen nem olvasták fel, pedig mostanra akár kívülről is megtanulhatták, ellenben mindenkit ellenállásra, országos sztrájkra, felfegyverkezésre szólítottak fel. Roppant forradalmi volt az egész.”