Karácsonyfa a frontvonalon

„Én különösen gyakran gondolok arra a tizenöt méteres karácsonyfára, amelyet a szíriai keresztény katonák állítottak az idlibi frontvonalon, hogy reményteli és győzedelmes üzenetként ragyogjon sajátjaiknak, ellenségeiknek pedig üzenve, hogy »még itt vagyunk, s nem félünk«.

Lehet, hogy felnőttkorban már nem hiszünk a mesékben és a jó győzelmében a gonosz fölött? A való világban egy épeszű lány nem szeretne bele egy loncsos vadállatba, miként azt a Szépség és a Szörnyeteg meséjében láttuk. Quasimodo a társadalom peremén maradna, Jázmin hercegnő pedig Aladdin szerető támogatása ellenére sem tudna kitörni a kulturális béklyóból. Sem Hófehérkét, sem Csipkerózsikát nem ébresztené fel álmából a királyfi, mert a #metoo mozgalom tagjai rosszallanák. Piroska szüleit a gyámhivatal fenyítené meg, mert hagyták lányukat egyedül kóricálni az erdőben.

Lehet, hogy ezek a – külső és belső – »tüntetések« a végén nem érnek el semmit. Megmaradnak a nagyhatalmi játszmák, és a tévére tapadva tovább hüledezhetünk a demokráciával takaródzó politikusaink méltatlan szóhasználatán s csatározásain. Meglehet, hogy a betontömbökkel és állig felfegyverkezett katonákkal védett európai karácsonyi vásárok még jó ideig velünk maradnak, és lehet, hogy advent is nyomtalanul suhan tova a minket körülvevő hatásvadász rémhírek miatt. Elvégre, több kattintást generál egy elborzasztó hír, amin sokáig tudunk szörnyülködni, semmint egy apró pozitívum, egy örömhír e nagy sötétség közepette.

De azok számára, akik mindezek ellenére küzdeni, hinni, s advent szellemével azonosulni vágynak, erőt kölcsönző üzenet, hogy az ünnepi várakozás valójában minden embert összeköt, hiszen abban nincs nézeteltérés, sérelem, politikai vita.”