A lengyel-magyar barátság mélyebbről fakad az aktuálpolitikai érdekeknél

„Hiába van benne a történelemkönyvekben, hogy a lengyelek nyertek Trianonon a mi kárunkra, ha a magyar nép emlékezetében ez egy nem létező dolog, vagy ha a többi, lengyelekkel kapcsolatos pozitív asszociáció elnyomja. Ahogy valószínűleg a lengyelek sem fortyognak azon, hogy Hunyadi Mátyás anno lepofozta őket. Annak sem látom sok értelmét, hogy ezt a természetes rokonszenvet ilyen, a magyar nép emlékezetének nem szerves részét képező sérelmekre hivatkozva kilúgozzuk az emberek lelkéből. Márpedig egyszerre nem lehet a jelenlegi jó lengyel-magyar kapcsolatokat üdvözölni, és közben az ezt megalapozó legendáriumot lefaragni.

Nyilván túlzás, hogy ezer éve töretlenül barátságban és békében élünk, de ez csak egy olyan felnagyítás, ami általában a legendák és tradíciók velejárója. Ettől még a valóság az, hogy a lengyel-magyar barátság létezik. Önmagától értetődő, természetes dolog, és nem csak amiatt, mert egyszerre kaptuk a nyakunkba a 7-es cikkely mizériát, vagy mert hasonlóan értékkonzervatív, nemzeti kormányaink vannak. Ezek az érzelmek ennél sokkal mélyebbről erednek. Ezt pedig bárki megtapasztalhatja, aki fogja az útibatyuját, és elmegy Lengyelországba.”