A törzsiségről

„Vita -féle kerekedett a libsi megmondóemberek között a Mérce nevezetű neokommunista kiadvány oldalain. A vita tárgya pedig a törzsiség (tribalizmus) új keletű fogalma. A fogalmat egy »kutatás« keretében használták először. (Azért használom a szót idézőjelek között, mert szerintem az, hogy tisztázatlan módszerrel kiválasztott keveseknek manipulatív kérdéseket tesznek fel, az nem írja le egészen pontosan a kutatás általánosan elfogadott fogalmát és módszertanát.)

Maga a »törzsiség« fogalma is természetesen a haladó baloldal nyugati szellemóriásainak erőfeszítése nyomán keletkezett, ugyanis még véletlenül sem fordulhat elő, hogy honi libsijeink valamit maguktól találnak ki.

TERMÉSZETESEN EZ A SZÓ SEM EZT JELENTETTE EGY BOLDOGABB VILÁGBAN, MIELŐTT A HALADÁS LEPCSES SZÁJÁRA VETTE.
Az egy szállásterületen élő, azonos nyelvet beszélő, azonos kultúrájú emberek csoportjait értették alatta csupán, akiket a nyelven és a kultúrán túl többnyire vérségi kötelék, az ősök tisztelete is összefűzött. Az adott történelmi körülmények között természetes és normális berendezkedés volt. De hát a haladás egyetlen szellemi tevékenysége kimerül abban, hogy régebbi fogalmakat tartalom nélküli szavakként használ.

A szó ügyesen van kitalálva. A »törzs« ugyanis valami régi avítt, barbár dologra utal – az ő fejükben legalábbis. Lásd még: kőbalta, ősember, vidéki szavazó.”