Mi történik a magyar médiában? 2.

„Összegezve, a halálos egyenlet így néz ki: polgárosodásdeficit és rossz történelmi adottságok (alapból kevés elkötelezett olvasó) + globális szereplők (Facebook és hasonlók) áldatlan tevékenysége + fokozott politikai benyomulás + erősebb piactorzítás = folyamatos háborús helyzet és egzisztenciális bizonytalanság a magyar közéleti sajtóban.

A helyzetet a gondolkodni tudó és akaró olvasókon kívül azok szívják meg leginkább, akik kultúraközvetítésre kívánják használni az újságírók »middle man« szerepét. Mire gondolok? Új alapélmény a kollégák között, hogy a kulturális intézmények, kiadók stb. nem bírnak összeszedni tisztességes létszámú újságírót a rendezvényeikre, sajtólistájukra. Eltűnt a Heti Válasz, a Magyar Nemzet és a Népszabadság kultúra rovata (plusz a sokkal nagyobb olvasottságú, kultúranehéz hétvégi magazinok szerkesztősége is), ami sok ezer olvasó ember felé közvetített programokat, termékeket. És itt most nem az a lényeg, hogy szeretjük vagy utáljuk a Népszabadságot, hanem az, hogy hány embert ért el a kulturális tartalmaival.

Ha valakit leköt a törzsi szellemű politizálás, a kampányszlogenek újraemésztése és visszaböfögése, akkor számos, sőt egyre több médiatermék közül választhat. Akit nem, az egyre kisebb térbe szorul

Mit tehetünk azért, hogy ez megváltozzon? A válság legjobb ellenszere a tudatosság, az amatörizmusé a professzionalizmus. Az ezerszer leszólt közösségi finanszírozásnak és a mecenatúrának nagyobb szerepe lehet a közeljövőben, mint eddig bármikor. Ha a piac nem működik, az olvasónak muszáj lesz odaállni a lapja mellé, nemcsak a figyelmével, de valamennyi anyagi erővel is. Cserébe az újságírók megtehetik, hogy semmilyen más érdekkel nem foglalkoznak, csak a fizető olvasóik kiszolgálásával. A napszállta után új világ születik, ami egyáltalán nem biztos, hogy rosszabb lesz a régi(ek)nél – de más lesz.

Ma sokan, joggal érzik magukat hontalannak a magyar közéleti sajtóban. Lehet, hogy az a lap, amit igazán szívesen olvasnának, még nem létezik. Nem oligarchákra és politikacsinálókra kell várni, hogy létrehozzák.

Nemrég találtam az idézetet: »A sajtó nem öncél, hanem a jól informált, saját ügyeiről vitázni, azokról döntést hozni képes emberek eszköze.«

Egyetértek. A tét tehát nem kicsi.”